Kézművesek Völgye

2000. július 31.

Láttuk milyen szép falu, itt patak van, itt malmok vannak

Szurdi Éva keramikus művész azért költözött Kapolcsra, hogy nyugalmat találjon és egy jó pihenőhelyet. Nem sokkal később ő is tevékenyen részt vállalt a Művészetek Völgyének alakításában: minőségi keramikus és fazekas találkozót szervezett és a falu központjában lévő "Völgyhíd" megújítása is a nevéhez fűződik.

 

Miért pont Kapolcsra költöztetek?


 

Véletlenszerűen alakult így. Jártunk Kővágóőrsre, mert barátaink ott vettek házat és őket látogattuk gyakran. Szerettünk volna ott vásárolni mi is, de ott már megfizethetetlenné váltak az eladó ingatlanok. Közben ajánlottak Badacsonytördemicen egy kis parasztházikót, megnéztem és megleptem vele Istvánt születésnapjára. Nem arattam sikert vele, megnézte: egyik oldalán temető, a másikon a Takarékbank. Mondta, hogy nem annyira jó ez a ház, de hát most már megcsináljuk. Egyszer éppen Veszprémből mentünk át Tördemicre, amikor átmentünk Kapolcson. Néztük, hogy egyik malom éri a másikat, erre mondta István, hogy látod, itt kellett volna valamit néznünk, hogy ez milyen szép falu, itt patak van, malmok vannak. Fogtuk magunkat és megálltunk a falu közepén. Ezzel kezdődött.

 

Mikor láttad, hogy Kapolcson nem csak lakni fogtok, de fesztiválozni is?

 

István nyughatatlan természet volt már akkor is. Járkáltunk a faluban és mondta, hogy ez is milyen jó helyszín, az is milyen jó helyszín. Mondom milyen helyszín? Ahol színházat lehetne csinálni, vagy valamit vagy előadást. Akkor már elkezdett benne motoszkálni az ötlet, én meg csak néztem rá, mert azt gondoltam, hogy ez lesz a pihenőhelyünk. Aztán megcsinálta azt a Karnyóné előadást, na onnantól kezdve gyakorlatilag elszabadult a pokol.

 

Hogy élted meg a Völgy fejlődését?

 

Az első pár év nyugalomban telt, sőt, igazából soha nem érzékeltem, hogy milyen nagyra nőtt a fesztivál. Amikor igazán nagy lett, a faluban akkor sem fért el több ember és program sem lehetett több. A nagyság abból adódott, hogy még néhány falu becsatlakozott és így eloszlott a tömeg. A látogatók nem tudom, hogy változtak-e, de mindig is vegyes összetételűek voltak. Sok gyereket, sok fiatal szülőt és nagyon sok idősebb embert látni, aki az unokájával jön, a felnőtt gyerekeivel vagy a barátnőkkel. Egy biztos, hogy akik ide eljönnek, azoknak nagy százaléka éhes a kultúrára és a szép dolgokra és azt úgy gondolom, hogy itt meg is kapja.

 

Mi történt 1999-ben?

 

Akkor már túl voltam pár szabadtéri kiállításon a Völgyben és eszembe jutott, hogy van jó néhány kollégám, akiket nagyra tartok. Kitaláltam, hogy milyen jó lenne, ha itt nem szokványos kézművesvásár lenne. Kitaláltuk, hogy legyen két vásár, az egyik egy általános kézműves, a másik pedig szakmai. Felkértem a keramikusokat, hogy jöjjenek ide, csináljunk keramikus és fazekas találkozót, ahol ők megjelennek, és azon túl, hogy árusítanak, kiállításokat építünk, programokat tartunk. Évekig nagyon jól működött, aztán megint összeszűkült a Völgy és újra átalakult vegyessé. Ez nem is lenne olyan nagy baj, inkább az, hogy most már az egész falu egy nagy vásár. Nekem ez egy kicsit sok, de szabad piac van, akik kiadják az udvaraikat ezzel keresnek és az önkormányzatnak is bevétele van belőle.

 

A szakmai megjelenéshez milyen kritériumoknak kellett megfelelniük a kiállítóknak?

 

Mindenki fotóanyaggal jelentkezett, követelmény volt, hogy ne sablonban készült tárgyakkal, hanem kézműves termékeket hozzanak. Ne hidegen festett kerámiákkal, hanem égetett mázas kerámiákkal jöjjenek. Ne legyenek giccses elemek.

 

A faluhídhoz is volt közöd.

 

Pályáztunk és nyertünk pénzt Kapolcs központi részén lévő kis hídjának felújítására és szépítésére. Engem bíztak meg, hogy csináljam meg a szobrokat a három kubusba. Nagyasszonyunk Mária, mint Magyarország védőszentje, Nepomuki Szent János, mint a hidak védőszentje és a Szentháromság, mint Kapolcs védőszentje védi a hidat és a falut azóta is. Gyönyörűek, a faluban oda is figyelnek rájuk, mindig szépen kifestik a kis házikókat, ég benne a lámpa, kiporolgatják, szépen tartják.

 

Mi a nyeresége a falunak a fesztiválból?

 

Vegyes a kép, van aki tud ebből profitálni anyagilag is, és meg is teszi, és van, aki meg nem annyira. Ha elhagyjuk a pénz részét, akkor úgy gondolom, hogy nagyon örülnek, mert egy országos, sőt mondhatni, európai hírű falu lett, mert az a név, hogy Kapolcs sokaknak jelent valamit, míg azelőtt nem jelentett semmit. Amikor elkezdtük azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb fejlesztések lesznek a faluban. Gondoltam, hogy lesz ember mondjuk, aki csinál faházas üdülőtelepet, vagy, hogy lesz állandó étterem Kapolcson. Ezek nem történtek meg, nincsenek igazán fejlesztések, amik idehoznák a turistákat, akkor is, amikor nincs Művészetek Völgye. Nem is értem, mert ennél sokkal kevesebbtől ma már sokkal több pénzt fektetnek hasonlóakba.

 

Mindig önazonos tudott maradni a Völgy?

 

Én úgy mondom, hogy mindig is jól érezte magát a bőrében. Nem azért indult el, mint ami lett belőle mára, hanem tényleg csak egy kisebb családias, embereket összehozó kulturális eseményként. Így indult és vett egy nagy fordulatot és nagyobb lufi lett belőle, mint aminek mi elképzeltük, de nem csúszott ki a kezünk közül. Mi is vérszemet kaptunk és egyre több mindent akartunk. Már nem volt elég egy előadás és nem volt elég három nap, hanem kellett még öt előadás meg még négy nap, aztán már tíz nap kellett és akkor már kellett hat falu. Szépen fölturbóztuk, de önazonosan és nagyon szeretném, hogy így is maradjon. Nekünk most ez a törekvésünk és remélhetőleg így is lesz.

Szerző: 
Nuszbaum Tibor
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
2000. július 31.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

1995. július 24.
2010. augusztus 04.
2011. július 05.
2012. július 21.

Oldalak

Oldalak