túra

2012. július 29.

A kuglizótól a guglizókig

Több helyütt is beszámoltunk róla, hogy a Helytörténeti Kalauz Stopposoknak c. könyvből idén végre konkrét túravezetések is megvalósultak. A könyv két atyja, Tóth G. Péter és Szabó Csaba egymás mondandóját kiegészítve, abból inspirációt kapva, néha egymást túlkiabálva, de élvezetes humorral fűszerezve árnyalják a Kapolcsról alkotott képét a velük túrázóknak.

A Völgy ideje alatt minden délelőtt háromnegyed 10-kor van a gyülekező a „bót” előtt. A választék bőséges, hisz téma akad rendesen. Malmok, patakok, kövek, dombok, házak, helyek és nem utolsósorban kocsmák. A ma délelőtti tematikus vezetésnek a tradicionális kocsmák bemutatása volt a feladata. Hogy megértsük a kocsmák valódi szerepét a múlt tükrében, el kell mondani, hogy Kapolcs népe három vallásra tagozódott, amikor lakossága épp csúcsponton volt a maga 1600 lelkével (most 400 állandó lakos él a faluban). Voltak az evangélikusok, a katolikusok és a zsidók. Mind a három felekezetnek saját kocsmája volt. No, nem azért, mert az emberek napi szinten vallási hevületükben csak a sajátjaikkal mulatták az időt, hanem mert az egyházi szervezetnek meghatározó pénzforrást jelentett egy ivó üzemeltetése. Elsőként a Cili néni melletti Királykő kocsmát látogattuk meg, ami az evangélistáké volt. Innen indult a zenészavató – kakasvágás beavatási szertartás, ahol is a 14-15 éves már kitanult cigányzenészek felnőtté váltak egy meglehetősen bizarr procedúra keretében. Aki a részletekre kíváncsi, azoknak a kocsma falán függ egy kis tabló a legutóbbi ilyenről. A Faluház volt a katolikus kocsma, ami a színjátszókört, a népdalkört és a tánciskolát fogadta be. Hogy teljes legyen a kép, a zsidó hitközség kocsmája a túlvégen a Weisszé volt, de sajnos az mára nem maradt meg épen. Helyette a Kuglizót tekintettük meg. Nehéz leírni, hogy miért volt annyira élvezetes a túra. Részint, mert hiába jár az ember évek oda a Völgybe, az ilyen kis finomságok a Helytörténeti Kalauz Stopposoknak megjelenéséig rejtve maradtak a szélesebb nyilvánosság előtt. Másrészt Péter és Csaba külön-külön is hatalmas tárgyi tudással rendelkeznek, ami csak akkor válik értékké és nem marad öncélú, ha jó érzékkel fogja meg a mesélő a ténylegesen fontos részeket belőle. Az is sokat segít, ha lenyűgöző az eladásmód. Itt minden egyben volt. Persze nem bírták ki, hogy ne sztorizgassanak. Megtudtuk, hogy a füredi után a kapolcsi toronyóra volt a második a régióban, és azt is, hogy a rá fordított összeg közel negyede borra ment el a nagy ünneplésben. Csaba elmesélte út közben az utolsó bakonyi betyár, Gyenge Jóska történetét. Meglepő módon igen későn, 1952-ben fogták el katonák bevonásával, de nem sokáig maradt börtönben, végül Londonban kötött ki. Ott elvett egy olasz lányt, és élete végéig nyúlszőr papucsokat készített. Tóth G. Péter a kalandozás után elmondta a Völgyfutárnak, hogy a könyv, és a túrák is egy magasabb cél érdekében jöttek létre. Álma egy korszerű látogatóközpont létrehozása Kapolcson, ahol a falu értékeit méltón be lehetne mutatni tömörítve, akár egy kiállítás égisze alatt. A másik erős bástya lehetne egy ugyanerről szóló okostelefonos applikáció. Egy turisztikai látványosságok fejlesztéséről szóló pályázatban látja a reményt a megvalósításra, amit önkormányzatok, civil szervezetek adhatnak be viszonylag jó feltételekkel. Munkahelyteremtésre is lehetőség lenne, nagyon szeretné, ha nem csak a fesztivál alatt működne Kapolcs. Ehhez sok ember együttgondolkodására van szükség – tette hozzá. Nuszbaum Tibor

Szerző: 
Nuszbaum Tibor
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
2012. július 29.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

1995. július 24.
2010. augusztus 04.
2011. július 05.
2012. július 21.

Oldalak

Oldalak