2011. július 31.

Belátogatnak az emberek, és itt megkapják a klasszikus kapolcsi érzést

Gryllus Dániel nem szokott stratégiát felállítani a jövőre nézvést. 1989-ben sem gondolta volna az első Kapolcsi Kulturális Napokon fellépőként, hogy a 25. Művészetek Völgyében már mint udvargazda vesz részt. Mégis így történt.

Már az elejétől, 1989-tól jártok Kapolcsra, honnan az ismeretség?

 

Márta Pistával mindketten a Loránttfy utcai Zenei Általános Iskolába jártunk, Vilmos öcsém osztálytársa volt, de oda járt még a Kaláka minden tagja és Galkó Balázs is. Tehát kapcsolatunk gyerekkorunkra nyúlik vissza, és amikor ő ezt a Völgyet kitalálta, akkor már az első alkalommal szólt. Vilmos játszott a gyerekeknek, és azóta különböző felállásokban permanensen jelen vagyunk.

 

Sőt, egy ideje már saját udvarotok is van a Művészetek Völgyében.

 

Ott fordult a dolog, amikor Pista megérezte, hogy a Palya-udvar féle konstrukciókban benne van az új lendület lehetősége, mert ha nem mindent egy helyről szerveznek, hanem a különböző udvaroknak, különböző gazdái lesznek, akkor azok bevonhatják a maguk embereit és ötleteit. Ez azt hozhatja magával, hogy különböző arculatuk lesz a különböző udvaroknak. Az idő igazolta az elképzelést, nagyon bejött ez az ötlet. 2011-ben mi is elindítottuk a Kaláka Versudvart Lackfi János költő barátunkkal. Addig mindig vendégek voltunk a Völgyben, azóta pedig itthon vagyunk. Részei vagyunk az egésznek, de ezzel együtt függetlenek, arra tudunk koncentrálni, amit fontosnak tartunk, ami minőségi és jó ügyet képvisel. Idén a kiváló itthoni költők, zenészek mellett a magyar diaszpóra verséneklőit is meghívtuk mind a négy égtáj felől. Újvidékről, Sepsiszentgyörgyről a felvidékről és Kanadából is jöttek előadók.

 

Mi jellemzi a Kaláka Versudvart Kapolcson?

 

Ez egy intim udvar, egy nagy konglomerátumnak vagyunk kis része és amikor nagyon zsúfolt a ház, akkor vagyunk kb 350-400-an. Nagyon sokan belátogatnak hozzánk úgy is, hogy eljönnek Kapolcsra, mert jó meg vidám, meg vásár, meg lehet finomakat enni és egyszer csak itt ragadnak nálunk, vagy nem ragadnak itt, hanem csak benéznek és továbbmennek. A Völgy része vagyunk, de ahogy a visszhangot hallom, nagyon fontos része.

 

Mi a különbség a kapolcsi Kaláka udvar, és az egri Kaláka fesztivál között?

 

Nagy különbség van, még akkor is, ha a Kaláka fesztivál is összművészeti fesztivál. Ott is vannak kiállítások és megjelennek a különböző művészeti ágak, de a Kaláka fesztivál a verséneklők mellett nyitott a népzene különböző feldolgozásaira. Ott a koncerteknek egy központi helyszíne van, az egri vár, és sosem muzsikál egyszerre két zenekar.  Ezzel szemben Kapolcsra tudatosan úgy készülünk, hogy az irodalmi jelleg domináljon. Ezért is lett Kaláka Versudvar a neve. Itt minden a költészet és a zene viszonyáról szól. Mindenki, aki idejön, az a költészetet tálalja különböző stílusban. Ide tartozik a népdal is, hiszen a népdal az énekelt költészet bölcsője, tehát ha népdalokat énekelünk, akkor az ugyanúgy énekelt vers, csak nem tudjuk ki alkotta, a múlt homályába veszett a szerző.

 

Szerinted a Völgy egy fesztivál, vagy van konkrét üzenete is?

 

Azt hiszem, a fesztivál és az üzenet között nincs ellentét, bár nem lehet egy központi üzenetét megfogalmazni. Több üzenete van. Megannyi szempont miatt jönnek ide emberek, megannyi saját történetük van. Ráadásul folyamatosan változik a Völgy. Most például a könnyűzene nyert egy kicsit nagyobb teret, ami a mi udvarunkat csak akkor zavarja, ha áthallatszik. Most azt érzem, ahol mi vagyunk, olyan mint egy óváros, hídjával, régi épületeivel, ahová belátogatnak az emberek és itt megkapják a klasszikus kapolcsi érzést. Amikor pedig ki akarnak menni a fesztiválra bulizni, akkor odamennek.

 

Köthetőek ismeretségeid a Völgyhöz?

 

Inkább azt mondom, hogy folyamatok vannak. Nem biztos, hogy itt ismerek meg embereket, de itt úgy tudunk nyugodtan beszélgetni, ahogy Pesten nem beszélgetünk. Lementem tegnap is a kocsmába és két-három órát beszélgettünk barátaimmal. Mikor van nekünk annyi időnk Pesten? Ahogy beszélünk erről, beszélünk arról, szinte mindennap születik valami ötlet. Új esemény, hogy Taliándörögdön, a klastromromban vasárnap ökumenikus istentiszteletet tartunk lelkipásztorok és a völgy művészeinek közreműködésével. A tíz nap lehet, hogy hosszú és a végére az ember elfárad, de ez a folyamatos jelenlét olyan gondolatokat szül, amikre egyébként nem lenne az embernek ideje.

 

Lehet, hogy ettől újul meg évről-évre a Művészetek Völgye?

 

Persze, már most arról beszélünk, hogy jövőre mit változtassunk, esetleg milyen új közreműködőket hozzunk. És ezek az apró történetek elkezdik önállóan alakítani saját magukat. Tavaly például meghívtuk Hajós Andrást, most örömmel látjuk, hogy önálló udvara van. Vagy ugyanezt mondhatom el Sebestyén Mártiról is, tavaly eljött hozzánk zsoltárokat és népdalokat énekelni, idén ő a Muharay udvar házigazdája. Abból is profitál a Völgy, ha kitalálunk esetleg olyat, amiből kinőhet valami új és önálló életre kel.

 

Szerinted mit adott a Völgy a régiónak?

 

A Balaton közelsége nagyon szerencsés dolog és emiatt nagyon sokan jönnek ide. Voltak nálunk Amerikából, Ausztráliából, Kanadából, Németországból vendégek, akik nyaralnak és beugrottak egy napra. De ez csak az egyik része. Tegnap éjszaka jöttem haza a kocsmából és akkor beszélgettem két helyi emberrel. Nem ismertem őket, csak úgy fölfigyeltem a szóváltásukra. Elkezdtünk beszélgetni és ők úgy érzik, hogy idén kicsit nagyobb a szemét, ami azért van, mert nem a kapolcsiak szedik össze azt, hanem megbíztak másokat. Tavaly nem volt olyan, hogy ott maradt volna a pohár, mert ez az ő saját helyük és már csak büszkeségből sem hagyják ott. Hát mikor beszélgetek én két kapolcsi atyafival éjjel egykor. Sohase, most viszont fél órát elbeszélgettünk sok mindenről, hogy szeretik a fesztivált és most nagyon sajnálják, hogy most nem ők raknak rendet saját falujukban. A Völgy nyilván kinőtte magát és a sok mindenhonnan jött ember mellett a helyiek is a magukénak érzik, ezért szerves részei akarnak maradni.

 

Mi lehet a kifutása a Völgynek?

 

Nem nagyon szoktam ilyenekről gondolkodni. A mi ittlétünket sem gondoltam úgy ezelőtt 25 évvel, hogy majd ennyire beleépülünk. Mikor a Kalákát 1969-ben megalapítottuk, nem gondoltam arra, hogy 45 évet lehúzunk együtt, hogy Kossuth meg Prima Primissima díjat is kapunk. Sohasem volt semmiféle stratégiám. Mindig alakul valami, amit nem is tervez az ember. És ez jellemző az egész Völgyre is, hogy rugalmasan alakul, alakítja magát.

Szerző: 
Nuszbaum Tibor
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
2011. július 31.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

2015. július 20.
2015. július 20.
2015. július 20.
2015. július 20.
2015. július 20.

Oldalak