1989. december 17.

Tűz van, babám!

Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek. (Petőfi)

1989. év decemberében, a Kapolcsi Tűzoltóegyesület 100 éves évfordulóját megünnepelendő, tűzoltóbált hirdettek a kapolcsi Faluházba. Zene a Reflex Együttes, előtte pedig Galkó Balázs lépett fel. Először elmondta József Attila: Tél c. versét – Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni….– majd nekikezdett Bohumil Hrabal: Akarja látni arany Prágát? c. novellájának. Balázs magára öltött ehhez az eseményhez egy régi tűzoltósisakot, zubbonyt és egyéb kellékeket.

A kapolcsiak a Faluház nagytermében a falaknál körben állva hallgatták az előadást. A nagyterem már az esti bálhoz volt berendezve, a színpad két szélén hangfalak magasodtak, hátul mikrofonállványok, dobcucc, stb. Balázs középen olvasott. Egy meglehetősen részeg férfi nem tagozódott be a falaknál álló közönség közé, hanem a színpad szélére ült fel, az egyik hangfal elé. Vesztére. Ugyanis csak félig volt magánál, nem bírta magát tartani és állandóan dőlt előre, de mielőtt még orra bukott volna, valahogy visszaegyenesedett, aztán dőlt hátra a hangfalnak, ami ezért elkezdett dőlni előre… Egy kis idő múlva már mindenki őt nézte, találgatván, hogy mikor zuhan le a színpadról, vagy zuhan rá a hangfal. Galkó fegyelmezetten olvasott, az idő telt-múlt… Egyszer csak Orsós István, akit Dorostya néven ismert a falu, lelkes önkéntes tűzoltóparancsnok lévén – megelégelte a dolgot és határozott intézkedésbe fogott. Egy mozdulattal lerántotta a düledező részeget a színpad széléről, aki elterült a földön, majd a két lábát megfogva keresztben végighúzta a nagyterem üres közepén. Az ajtóhoz érve egyszerűen kigurította az udvarra, – Nna, most már rendben van! – dörzsölte meg a tenyerét és elégedetten visszaállt a fal mellé, a hallgatóság közé.

No de ezalatt…

A színművész a színpadon összes fegyelmezettségét mozgósítva próbálta folytatni a novellát, csak a feje lilult el kissé és a hangja csuklott el néha, a kapolcsiak pedig Karinthy: Röhög az osztály állapotába kerültek a visszafojtott nevetéstől. A falnál álló sorok hullámozni kezdtek, de szerencsére 1 percen belül befejeződött a novella.

Balázs még soha nem kapott ekkora kirobbanó tapsot, Hrabal humorának sem volt még ekkora sikere és az esti bálon is volt miről beszélni…

Szerző: 
Pallagi Anikó
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
1989. december 17.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

2014. augusztus 01.
2014. augusztus 01.
2015. július 20.
2015. július 20.

Oldalak