2012. augusztus 01.

A végén összeállt egy képpé

A dörögdi református templom két kiállítással is készült a Völgyre. A Csipkén át a fény felé cím nem biztos, hogy meggyőzött volna, hogy mindenképpen látni kell, viszont több ember is egyértelműen emlegette, mint jó tárlatot. Hát, fogtam magam és Dörögd felé vettem az irányt.

 

Szín- és fénykeresés, avagy variációk fehérre – mondja az alcíme Szentiványi-Székely Enikő textil- és Votin Dóra festőművész közös kiállításának. Négy darab textilalkotás mellett, nyolc palatáblára emlékeztető alapra festett kép lóg a kicsi, de gyönyörű templom falain. Próbáltam összerakni magamban a címet, az alcímmel, aztán ezt a kettőt magával az alkotásokkal. Aztán inkább alaposan megnéztem őket.

 

Votin Dóra festményei kifejezetten üdítően emlékeztettek a környék színeire, azokra a majd beláthatatlan terekre, melyek a melegtől és párától átitatódtak, és itt a völgyben a távolba veszve valamely zöld pamacsokban, bizonyos dombokban és hegyecskékben végződnek. Hangulatfestészet a javából. Színkavalkád, de olyan harmonikusan, mely rabul ejti a szemet. Figurális ábrázolás csak némi virágmotívumokban lelhető fel, de az is csak annyira, amit mondjuk akkor látunk, ha Dörögd és Kapolcs között a perifériális látásba beszűrődik holmi napraforgómezők sziluettje.

 

A vászonnal bevont, valószínűsíthetően szintén palát alapanyagként felhasználó textilművekben viszont… viszont nem találtam izgalmat. Nem mondott nekem semmit. A négy alkotáson tényleg megjelenik az alcímben utalt fehér szín, mivel fehérek a képek, de ezzel nálam ki is fújt. Megjelent a képen egy-egy fa, vagy maga a Nap, de nekem nem adott hozzá semmit a lelkemhez, a percemhez, vagy az életemhez, az egómhoz. Ugye, ki milyen kontextusban éli meg saját valóját.

 

Azon morfondíroztam magamban, hogy erősítené az írást, ha megkérdezném az alkotókat, aztán arra jutottam, hogy a mű adja el nekem magát és ne a művész. Eljőve még az agyamba mászott a gondolat, hogy annyira erős volt a kontraszt a textilképek és a festmények között, hogy ez csakis szándékos lehet, és ott van valahol az üzenet elrejtve.

 

Miközben jóval 30 fölötti tempóval zúztam Dörögdről vissza Kapolcsra a bringán ülve, hogy mindezt papírra vethessem, és miközben a fejemben kavargott az agyam által lefényképezett vizuális élmény, az alkotásuk maguk, egyszer csak egy óvatlan pillanatban a periférikus térből a napraforgómezők, és felülről a Nap és ragyogó fénye, mint puzzle illeszkedtek illedelmesen a fejemben lévő képek mellé és megértettem mindent. Csak összeállt végre.

 

Nuszbaum Tibor

Szerző: 
Nuszbaum Tibor
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
2012. augusztus 01.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

2011. augusztus 03.
2011. augusztus 04.

Oldalak