2012. július 27.

„A Völgy önmagát alakítja, mi ebben mellékszereplők vagyunk” II.

Márta István saját elmondása szerint legalább napi 40 órányit dolgozik, mi 43 óránál feladtuk a számolást. Vele beszélgettünk a Völgy egyedülálló helyzetéről, lehetőségeiről és hogy mit jelent egy fesztivál, ha nem feltétlen csak a fesztiválozásról szól. Az interjú második, befejező része.

Megnézve a hazai fesztiválok félmúltját azt látni, hogy a hideg profizmus fesztiválplázákat hozott létre, mely néhol már párosul a multik kegyetlenségével. A Völgyben meg mindig felbukkannak önszerveződések, melyek időről-időre teret nyernek. Ez tudatos?

 

Ez egy érdekes dolog, ezeket nem mi szervezzük, viszont propagáljuk őket. Talán a legelső fecske a Kobuci volt ezen a téren. Kivettek egy portát és saját maguk finanszírozták a fellépőiket, de ami nagyon fontos volt, hogy a helyszín abszolút azonosult a mi értékrendűnkkel. Az idén indul Orsós Jani ötlete alapján egy minifesztivál, aki a helyi cigányönkormányzat vezetője, egyben kiváló kőműves szervez. Bemutatja a cigány kultúrát a saját udvarán. Ki tudja, lehet, hogy ez is kinövi magát a következő években. Nem mi, hanem a Völgy szellemisége dönti el, befogadja-e vagy kiveti magából. Az a dolgunk, hogy rásegítsünk.

 

Ha elvonatkoztatunk az anyagi lehetőségektől, mennyiben visszatérés az idei fesztivál a gyökerekhez?

 

Öcs, Pula, Monostorapáti és Vigántpetend nagyon hiányoznak, és tényleg megszakad értük a szívem. Az viszont tény, hogy 1989-ben mikor kezdtük az egészet csak Kapolcson voltunk, jóval kevesebb programmal, jóval intimebb körülmények között, de már akkor is látszott, hogy az atmoszféra - amit a hely szelleme sugall -, teszi különlegessé a Völgyet. Most ezt próbáljuk kicsit visszahozni, az épített örökségünk, a porták és a természeti szépségek fontosságát hangsúlyozva. A kulturális programokon túl a gasztronómia, a kézművesség is egyfajta aktivitást tudnak adni a Völgynek, és szervesen illeszkednek az aurájába.

 

1989 óta eltel majd negyedszázad, neked mit üzen most a Völgy, vagy te mit üzensz neki?

 

Egyre erőteljesebb az a vonulat, hogy a helyi és a környékbeli értékek megjelentetésére nagyon odafigyelünk. Most nyílik a Kapolcsi Közös Piac, ahol a helyben készült termékeket lehet megvásárolni a kecskesajttól a mézig, majd mindent. Ehhez az is kellet, hogy a jogi környezet ne legyen gátja ennek. A másik, hogy az Éltető Völgy programsorozat - amely 60 környékbeli települést fog össze -, szellemi és kézműves termékei is megjelennek idén a fesztiválon. A Völgy önmagát alakítja, mi ebben mellékszereplők vagyunk. A főszereplők a Völgylakók, a művészek és a közönség. Nem szeretek üzengetni. Annyit viszont megjegyeznék, hogy ebben a frusztrált világban, ha még egymással szóba tudunk állni és ehhez még mosolyogni is tudunk, és jól tudjuk magunkat érezni legalább 10 napig, akkor nincs mit üzenni, mert ez maga az üzenet.

 

Nuszbaum Tibor

Szerző: 
Nuszbaum Tibor
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
2012. július 27.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

2011. augusztus 03.
2011. augusztus 04.

Oldalak