A kiállítás legrégebbi darabja egy százötven éves őslelet, amiről azonban nem lehet tudni, hogy pontosan milyen kövület, mit ábrázol. Egy alginitbányából származik, huszonöt méteres mélységből.

A pince legősibb köve mintegy tízmillió éves, vitrin alatt fekszik, benne egy hal maradványával. A konzerválástól már kicsit besötétedett, de még mindig kivehető a forma. De megtalálhatók itt római kori oszlopdarabok, illetve a klastrom kövei is. Ezeket kizárólag a múzeum számára gyűjtötték össze.

Továbbhaladva, egy kopottas szekrényen a legkülönbözőbb méretben és színben, üvegeket fedezhetünk fel. Van itt ásványvizes, teás- és borospalack. Mégis a legérdekesebb egy gravírozott üveg, melyen a következő áll: Sárffy Károly, szikvízgyár, Taliándörögd. Különlegessége, hogy a szájánál egy üveggolyó található. Ez szabályozza a kiáramló folyadék meny-nyiségét, illetve fejjel lefelé tartva (így tárolták) elzárja a nyílást. Tehát a kupakra sem volt gond.

A pince falá-nál bontott téglák so-rakoznak: a címeres köveket a tizenkilencedik, illetve huszadik század téglagyárosai készítették, és építkezéseiknél díszítésre használták. Közülük a leginkább antik darab 1824-ből származik. A hátsó részben hatalmas kancsók állnak, bennük némi folyadékkal. Egykor ezekben tárolták a bort, ecetet és a többit.

A falban üregek tátonganak. Ezek éppen kedveznek az antik kerámiabögrék, -kancsók és -edények számára. A falubeli asszonyok ezekben tartották az élelmiszert, mint például a túrót vagy sajtot. Egyes helyeken még most is megtalálhatók tejtárolás céljából.

Magtárlap 7. Taliándörögd, 2003. július 31.