A neved hiába fonódott össze a Völgyével, valahogy neked is el kellett jutnod ide. Hogyan történt?

Az úgy, volt, hogy a Pista csinált egy lemezt, jórészt itt voltak a felvételek, keverte, megmutatta a videóklipet és mondta, hogy nyáron akar itt egy művészeti találkozót csinálni. Kiderült, hogy jön a Nemzeti Színház, vele Csiszár Imre rendezése a Csokonai Kornélia, erre kitaláltam, hogy akkor én pedig csinálok egy egyszemélyes performanszt. Ez volt a Kocsreál Cili néni kocsmájában.

Mikor lettél művészeti igazgatója a Völgynek?

Művészeti igazgatója nem voltam soha. Semmiféle igazgató nem volt soha, csak egymás között neveztük el egymást ennek, annak, hol ilyen igazgató, hol olyan. Volt amikor ötletigazgató voltam, mert azért elég sok olyan megoldás született, ami az én ötleteim nyomán jött létre. Például ilyen, hogy a fővédnök a közönség legyen.

1997-ben azért kerültél már olyan helyzetbe, hogy neked kellett főszervezőként vinned az egész fesztivált.

A Völgyben nagyon szerettem a szabadságot, ahol semmi sem kényszer, minden szabadon választott. Akkoriban minden évben csináltam egyszemélyes performanszt; fehér szemüvegben, fehér bottal, kalappal, melyben ott volt József Attila első kötete, a Szépség koldusa. Össze is kalapoztam huszonvalahányezer forintot arra, hogy a jövő évben is legyen Művészetek Völgye. Utána már nem mondhattuk a nézőknek, hogy nem lesz. Pista azt mondta, hogy ő nem akarja csinálni, én meg azt mondtam, hogy mindenáron tovább kell élnie a Völgynek. Ha pedig már kaptam pénzt az emberektől arra, hogy legyen, akkor azt arra is kell fordítani. Abban az évben volt a Völgy legnagyobb komolyzenei eseménye. Amikor a Dohnányi zenekar, meg a budapesti egyesített középiskolás kórus négy szólistával, Hollerung Gábor vezényletével előadta többek között Dvorzsák kilencedik újvilág szimfóniáját. Mindezt az eső elől bemenekülve egy tehenészet istállójába, ami vadi új volt, ki volt tisztítva, frissen meszelve. Hihetetlen akusztikája van egy olyan betontérnek ahol száz tehén lakozik.

Oké, hogy művészet, de mi van a helyiekkel? Prosperáltak ebből az egészből?

Őket kell megkérdezni. Nem vagyok hajlandó senkinek a helyében válaszolni, mert nyilván butaságot mondanék. Fogalmam nincs arról, hogy ezen a 10 napon kívül itt mi zajlik. Nagyon ritka az, hogy erre vetődök vagy járok máskor.

Nem is ebből a szempontból kérdezem, hanem, hogy látsz-e változást a régióban?

Nagyon fontos kérdés, hogy mit hívunk egyáltalán változásnak, haladásnak. Pozitív helyzetnek azt hívja a fehér ember, a nagy buta fehér ember, amikor a komfort helyzete, érzete változik. Igaz? Igaz! Hiszen mit hívunk haladásnak, azt amikor egy családban mindenkinek saját szobája van, elzárhatja magát a másiktól, nem kell találkoznia a másikkal. Ezek tébolyok, én ettől falnak megyek. A helyiek életében a változás, az tulajdonképpen csak ilyen technikai komformizálós változás, de igazi mély változás nem nagyon jön létre. Nem is jöhet, hiszen például a fiatalok elmentek innen. A helyi polgármesteri hivatalokban mindenhol csak a polgármester ül, mert a képviselőtestület megszűnt, az iskola meg bezárt. Kapolcson már egyetlen egy iskola nincs, ahogy óvoda sem. Ezek mind-mind elvesztek, mert nem tudtak megfelelő életteret teremteni Nem volt megtartó ereje a településeknek. A német Lebensraumnak fordítja és vicces, de így van. Abban a faluban ahol délelőtt bezár, és nincs nyitva kocsma, mert Cili néni nincs nyitva délelőtt, a Királykő kocsma nincs nyitva délelőtt, az a falu nem él. Megszűntek a közösségi helyek, a közösségek maguk.

Erről a helyiek tehetnek?

Ez nem csak Kapolcsnak a bűne és a hibája, hanem az ország bűne és a hibája, Magyarország bűne és a hibája, a magyar elit, a politikai vezetés hibája, azé a politikai vezetésé, amely szándékosan a televíziókat, a tömegkommunikációt, a tömegkultúrát jól kihasználva olyanná teszi a polgárokat, akik nem érdekeltek abban, hogy kérdezzenek. Nem érdekeltek abban, hogy választ követeljenek maguknak, nem érdekeltek abban, hogy személyiségük legyen. Abban érdekeltek, abban teszi érdekeltté őket a hatalom, de nem csak ez a most regnáló, hanem az előtte lévők is szépen tettek azért, hogy minél több nem kérdező, elbutított, otthon ülő, tévét bámuló, ócska italt ivó, ennél fogva ócskán gondolkodó ember legyen.

A kereskedelmi tévéműsorok szintjére vitték le az átlagpolgárt?

Még lejjebb egy kicsit és ebben az is a dühítő, hogy azt mondják: ezt kívánja a nép. Nem igaz, a nép azt kívánja, amit adok neki, és én mondom meg, illetve nem én, hanem a pénz mondja meg most Magyarországon, hogy a nép mit kívánjon.

A Művészetek Völgye missziót teljesített?

Ez volt a cél, de hogy ez a cél tompult, ez bizony ide is különösen az árusok révén, de aztán most már a műsorok révén is. Ezt úgy hívtam az idén, hogy ez kultúrteszkó, ahol kapsz minőséget is, kevésbé minőséget is, meg a silányt, az olcsó mindent elöntő hamisítványt.

Más fesztiválon ugyanazt az egyenszar kaját kell ennem, itt viszont találok Kék Abroszt, itt találok helyi ízeket, olcsón.

Igen ám, csak a fesztivál látogató mindenütt arra van szoktatva, hogy a szar tömegkaját egye, arról nem beszélve, hogy ezek bizony drágák, és ugye azt mondják, hogy kérem a minőséget meg kell fizetni. Igen, valóban a minőséget meg kell fizetni, de odáig kellene eljutnunk, hogy a minőségnek ne legyen az az ára, hogy ne tudjam megfizetni. Ez azért elég szép mondat nem?

A Völgy folyamatosan változik, alakul. Van immunrendszere, hogy kidobja a nem idevaló részeket?

Hát nincsen neki, mert az immunrendszerét is a pénz működteti. Amikor a pénz megmondja, hogy őneki DJ-program kell, akkor az lesz. Az emberek azt tanulták, azt szokták meg, hogy a tévé mellett otthon meg lehet beszélni rögtön az eseményeket. Nem csoda, ha így tesz egyéb helyen is, koncerten, előadáson. Így van szocializálva már pici gyerek kora óta, nem csak ő, hanem a szülei is. Ez afelé vezet, hogy egyre hangosabb lesz minden és mindenki, a hangosabbhoz többen mennek oda. Akikhez pedig többen mennek oda, a pénz számára az lesz az érdekesebb, és aki a pénz számára érdekesebb azt kapja szárnyra és viszi. Ennek például az összes ilyen tehetségkutató nagyon jó lakmuszpapírja, mert nézd meg, hogy fölszállnak, fönn van három hónapig, aztán eltűnnek az alfelen. Attól a pillanattól kezdve, hogy a pénzt nem érdekli, onnantól fogva nem jut el senkihez.

Kell vagy lehet ez ellen küzdeni?

Az idő múlik, és ahogy azt mondja a József Attila, hogy akaródik ez már nélküled is, hát most úgy néz ki, akaródik.

Vajon miért nincs jelen Galkó Balázs aki - két alkalommal is-, amikor Márta István nem kívánta megrendezni a fesztivált, nem hagyta cserben a "Völgy"-et és megtörte a csöndet?