Szemem alatt álmatlanság virágzik, az én sűrű könnyeimtől elázik. Lesz még az én arcom igen virágos, lámpás szemem szerelemtől világos. Már a kakas harminchatot kiáltott, tagadhattok engem, édes barátok. Gyöngeségtek nem veszem a szivemre, jó a világ, még nekem is jó benne. (Szécsi Margit)