már csak a csecsemősírásnak hiszek a rámosztott szerelmekben lakó méltó halálban ködben élek hol semmilyen színű csillag nem ragyog szemem megszokta a csöndet a nyílhatatlan ajtókat az agresszív szerelemszagot. nem indulok senki hadával többé hogy a nagy lángososztásnál jelen legyek. mint a gyökér magányom sóit ízlelem s felnövök ▶ Zalán Tibor: és néhány akvarell