Tudod milyen.

Amikor nyári délután a porverő csatak csigákat csal a rétre. Csobog a patak, és a párálló csillogás harsogó zöld gőzét lélegzi a bőröd mindenütt.

Tudod milyen időzni a loncsos-kaccsos lugas alatt, ahol a pókháló himbáló szélben százéves kőfal repkényes doha porlik a padra és puha a moha. Pista kamrájában a kamarakoncert karnagya koccint és a felhőkig felzeng a szöcskezizegés is. A házban egy otthonkába zárt kemenceszív hevén friss kérgű pogácsa sül. Noha a bor nohabor, de hűs a korty és emlékeid mélyére legurul, ahol sárgultan füstölög nagyapád dohányszagú Atlantisza.

Tudod milyenek azok a szömörce közt kócolódó, kacajfürtös kapolcsi lányok, akik a templomszeglethez hívnak, mert ott a százréteg mészen futrinka mászik, a fal előtt cserzett marokban csöndben lapozott „józsefattila” zárul. Balázs még szaval. Jó így csüngeni a hársak alatt.

A szandálos anyácska ölében hurka-karú gyereksonka szuszog. Szájából édes nyál iramodik a tegnap-kitáncolt fűbe éppen, ahol – két éve hajnalban egy hamuval hintett hálózsákban – csillagporos szerelmetek megfogant.

Tudod milyen. Ne értsd, csak érintsd! Tudod milyen. Ne kend, csak érezd!

MŰVÉSZETEK VÖLGYE ILLAT. (Hatása 24 óránál is tovább tart!)