Lehet rólad tudni, hogy szenvedélyesen gyűjtöd a falu emlékeit, még könyv is kapcsolódik a nevedhez ezzel kapcsolatban. Hogy jött ez nálad?

A néptánc mozgalommal az Ajka-Padragkút Néptáncegyüttesben ismerkedtem meg. Míg nem egyszer Székelyudvarhelyen Mátéfy Csaba barátom műsor után odajött hozzám, megdicsért, hogy milyen szépen táncoltam a székelyek pontozóját. „De Csabi a saját táncaitok milyenek? - kérdezte. Ott nálatok, hogy táncoltak az öregek?” Ekkor hosszas hebegés után elszégyelltem magam és úgy gondoltam igaza van, nézzünk utána. Gyűjtöm a hagyományokat, a táncokat, dalokat, céhes, történeti és tárgyi emlékeket is a viseletekről nem is beszélve. Szerintem ezeket együtt kell kutatni. Sokat járok az idősekhez beszélgetni. Az Ifjú-Mesteri kitüntetésemet is ennek a gyűjtőmunkának köszönhetem.

Kapolcsi vagy és fiatal, lehet mondani, hogy a Művészetek Völgye veled együtt nőtt fel. Milyen volt ezt belülről átélni?

Egész családom számára fontos alkalom minden évben a Művészetek Völgye. Soha ennyit nem vagyunk együtt az év többi napján. Messzire szakadt tőlünk a testvérem, Eszti, ilyenkor legalább néhány napot velünk tud tölteni. Eleinte csak játéknak vettük, Nagy Robi barátommal autók ablakát mostuk 5 forintért és úgy éreztük feltaláltuk a spanyolviaszt. Édesanyám költőnői magasságokba emelkedett, sok jó ötlettel gazdagította a Völgy programjait. Édesapám a falu egyik bölcseként segítette Pistáékat. Bátyám, Jani pedig a gasztronómia területén bontakozott ki. Testvérem szerepelt színdarabban, a pulykánk mellékszereplőként és a legnagyobb tapsot kapta. Én pedig táncosként, a helyi hagyományok őrzésével tudom segíteni.

Mi volt az első emléked gyerekként?

Emlékszem még arra a napra, amikor egy vasárnapi napon eszegettem kiskonyhánkban a sparhelt mellett, és egy bőrkabátos bácsi jött hozzánk, hogy Kálmán Lajos bácsi házát megvegye. Ő volt Pista. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen mértékben fogja megváltoztatni a falu életét. Nagyon sokat köszönhetünk neki. A házak újra benépesültek, az idősek számukra eddig ismeretlen programokon vehettek részt, úgymond elszabadult a pokol. Jöttek nehezebb időszakok, amikor kevesebb időt tudtam a programokon tölteni, de mindig büszkék voltunk a faluban, mert magunkénak éreztük a programokat. Nagyon fontos a falu lakosainak, hogy tevékenyen vehessenek részt a szervezésben, önértékelésüket erősíti, a vidék és Budapest közti szakadékot pedig csökkenti. Rendkívül sok jó barátot szereztem itt minálunk, gyakran messziről köszönnek, „Szia, Szabó Csaba Kapolcs”, mert, ha kérdezték tőlem régebben hogy hívnak, mindig hozzátettem szülőfalum nevét. Szép gyermekkorom volt, sokat köszönhetek neki.

Mit adott a Völgy a falunak, a régiónak?

Nehéz kérdés. Az imént elmondottak mellett a falunak megbecsülést, ezzel sok lehetőséget is, amit szerintem nem túl jó hatásfokkal tudunk kihasználni. A telekárak sajnos felmentek, a házak nagy részben nyaralóknak kelnek el. Ezek a legnagyobb gondok, amit a Völgy hozott a falu életében. Sokkal nyitottabbak lettek az emberek az ide érkezők iránt. A számtalan élmény mellett, amit a programok kínálnak megélhetésben is segítik a lakosokat. Sokak számára művészeti és humán oldalról is kibontakozási lehetőséget jelent, kulturálódik a lakosság, kimozdulnak a portáikról, segítik egymást a sikeresebb boldogulásban a Völgy alatt. Közös élmények is összekovácsolják a falut.

Milyen az élet a fesztiválon túl?

Kapolcs nagyon befogadó, sajnos ezt sokan kihasználják. Sokan elköltöztek a faluból, s jöttek helyette jó és rossz emberek is. Most úgy látom, kicsit kezdünk erőre kapni bár a falu lakossága nagyon leapadt. Akik itt maradtak úgy gondolom Kapolcsiként éreznek. Itt még az embereknek van mondanivalójuk egymáshoz. Tisztelik egymást, kedves és boldog emberek lakják. Összejárnak a fiatalok sportolni, ifjúsági klub is üzemel. Gondok mindig voltak, de idéznék egy idős embertől hallott szólást:,,Egyszer volt Kapolcson úgy, hogy nem volt sehogy sem, de akkor is csak volt valahogy.” Kapolcson ki lehet télen-nyáron kapcsolni, egyet nem lehet, öntörvényűen vagdalózni. Azt a falu nem tolerálja. Aki tesz a közösségért biztos arany élete van nálunk.

A régió boldogulásának egyik legfontosabb kérdése, hogy a települések mennyire képesek megtartani fiataljaikat. Te miért maradtál Kapolcson, volt-e ehhez köze a Völgynek?

Szerintem minden igények és tenni akarás kérdése. Nem az életnek kell szolgálnia a pénzszerzést, hanem a pénznek az életet, avagy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Ezt a szüleinktől tanultuk, továbbá azt is, hogy a világot nem a folyamatos véleménynyilvánításunk, hanem a példamutató viselkedés fogja megváltoztatni. Tehát mindenki ott éljen, ahol boldog tud lenni. Nekem fontos Kapolcs közelsége, a család és az emlékek. Azért maradok, mert itt tudom ki vagyok. A falvakban nem nagyra vágyó, túlbuzgó emberek laknak. A kevesebb vagyonnal is beérik. Ma már lehet távmunkát is vállalni, csupán kényelmi kérdés. Meg kell nyugodni hozzá. A Völgy minden bizonnyal erősíti a kötődést mindnyájunkban. Büszkén meséljük, hogy nálunk micsoda komoly programokat szerveznek, reklámozzuk falunk adottságait, szolgáltatásait. Szívesen meséljük a sztorikat, amik ilyenkor történnek és van jó néhány ismerősöm, aki itt ismerte meg a párját.

Szoktál bedolgozni a fesztiválba?

Igen, már az elejétől kezdve próbáltam segíteni. Szélvédőt mostam, aztán forgalmat irányítottam, jegyeket szedtem, de információs pultnál is voltam. Jó bulinak tartottuk, majd később fotó és néprajzi kiállítást is szerveztünk a kultúrházban, illetve a tűzoltószertárban a gyűjtéseimből. Könyvet készítettünk, amelynek szintén itt volt a bemutatója. Színpadot ácsoltam és más logisztikai munkákat is elvégeztem, ha éppen szükség volt rám. Az egyéb programokra inkább a családom tud ellátogatni, mert én általában a Muharay udvar programjain vagyok. Most pillanatnyilag is a szövetség kapolcsi színpadán segédkezek önkéntesként, amit nagyon szeretek. Sokat tanul itt az ember. A helyi emberekbe beleégett a Völgy alatti tenni akarás, nem azt kérdezik egymástól ma már a falubeliek, hogy a rendezvény alatt itthon leszel-e, sokkal inkább azt: „hol dolgozol a napok alatt?” Sajnos az idén sokakat megfosztottak ettől az érzéstől a szervezők, ami felér egy foghúzással a Kapolcsiak számára. Fontos nekünk a rendezvény. Valahol kötelességünknek érezzük részt venni benne, nem csak dolgozóként, hanem mindenhogy. Ez a világ így kerek a mi számunkra.

Mit jelent neked a Völgy életérzés?

Együtt a család, a falu. Munka. Kihívás. Elhívatottság. Összetartozás. Tradíció. Lehetőség. Feltöltődés. Büszkeség. Szavakkal így tudnám kifejezni.