Évek óta jár a Krétakör társulata a Völgybe, hogy éppen aktuális művészeti programját elővezesse. 2003-ban, illetve 2004-ben külön helyszínen (Monostorapátiban) a fesztivál teljes ideje alatt jelen volt. Egy cirkuszsátorban játszottuk több előadásunkat is, és szerveztünk különböző kulturális programokat (felolvasásokat, zenei eseményeket, filmvetítéseket, találkozókat, stb.). Célunk az volt, hogy ne csak egyszeri színházi élményt adjunk, hanem egy különleges ünnep esélyét teremtsük meg. Mindkét esetben a jelenlét magja politikai színházi előadás volt, hiszen a Hazámhazám és FEKETEország c. produkcióink a magyar társadalom aktuális mentális állapotára reflektáló alkotások voltak. Szubjektív szemszögből vizsgáltuk a politika rendszerváltozás óta mutatott teljesítményét, és a mindennapi életünkre gyakorolt hatását. A Krétakör Vándorcirkusz minkét alkalommal nagy sikert aratott, mintegy 20.000-en látogatták programjainkat.

Márta István ajánlott figyelmünkbe egy egészen különleges helyszínt: a Taliándörögd határában található egykori űrtávközlési központot. A népnyelv egyszerűen csak Szputnyiknak nevezi. Nagy részben szovjet, kis részben japán műszerekkel felszerelt adó-vevő állomás. Három hatalmas műholdvevő antenna (fehér tányérok) néz az ég felé. Belül ezernyi apró műszer, amelyek közül ma már egy sem funkcionál, bár mindegyik készen állna a használatra. Mire minden elkészült ebben a stratégiailag és funkcionálisan is remek helyre épült üzemben, addigra elvesztette funkcióját – meghaladta a kor technikája. A intézmény 75 dolgozójából ma már csak hárman maradtak, akiknek a karbantartás és az őrzés az egyedüli feladata. Oázisként körbekerített, ugyanakkor elhagyott, idilli hely, távol a fesztivál zajától, s mégis jól megközelíthetően.

És ide érkeznek meg 2006 nyarán az ufók.

Az ufó (beazonosítatlan repülő tárgy) jelentése számunkra: idegen. Idegen lehet bármi és bárki, ami/aki ismeretlen. Nemcsak a földönkívüli: a cigány, az arab, a zsidó, a külföldi, a városi vagy akár a vidéki. Idegen mindenki, aki saját többséginek gondolt kultúrkörünkön kívül esik. Idegenek vagyunk mi magunk is, akik Budapestről egyszer csak megjelenünk egy vidéki közösség életében.

Magyarországon erősen érződik a bizalmatlanság mindennel szemben, amit nem ismerünk. Nálunk nem alakult ki, vagy éppen elfelejtődött a befogadás, megértés, tolerancia kultúrája. Elvárjuk, hogy az idegen asszimilálódjon, s ha nem sikerül neki, elzárkózunk előle. Ennek súlyos következményei voltak a múltban, és érződik káros hatása a jelenben is.

Az előadás kísérlet egy rossz beidegződés megváltoztatására. A csillagász álma a földönkívüli lények megjelenése, vagyis egy (vagy több) idegen kultúrával való megismerkedés.

A munkába sok fiatalembert szeretnénk bevonni, akik eddig is ott kószáltak a Krétakör körül és a Völgyben, de közös, igazi színházi munkában még nem vettek részt. Ők is gyűjtenék az anyagot, beszélgetnének a helyiekkel, írnák a sztorit a színészekkel, a rendezővel együtt. Egyfajta iskola lenne ez, s talán ki tudja, hosszabb együttműködés is.