Mikor jártál először a Völgyben?

A kilencvenes évek elején a Magyar Napló szerkesztőségével. A kapolcsi óvodában laktunk és a Völgyfutárt szerkesztettük. A nevet is mi találtuk ki az Új Hölgyfutár mintájára. Volt egy pályázat, amin azt hiszem 500 forint volt a nyeremény. Császár Bíró Évával beszélgettünk, aki Cseh Tamásnak a felesége és így együtt kitaláltuk a nevet. Nyertünk, bár Márta Pista ezt nem akarja elismerni azóta sem.

Aztán jó sok éven keresztül 10 napos színházi programot szerveztél Pulán.

2001-ben történt, hogy a Bárka Színházban volt egy stúdiós, Tausz Peti, aki egyszer odajött hozzám, hogy ő valahol-valamiért Márta Pistával beszélgetett, aki mondta neki, hogy esetleg egy Pula nevű falut egy-két programmal bevonná a Völgybe. Peti kérdezett, segítenék-e. Én meg olyan vagyok, hogy nagyon hamar belelkesedek. 2001 nyarán bele is kezdtünk a szervezésbe, elsősorban lányommal, Bérczes Annával. Addig szerveztük, hogy a 10 napot kitöltöttük, és azonnal beleszerettünk.

Meglepődtél, hogy mennyire sikeres lett a Bárka ott?

Van egy egyszerre jó és rossz tulajdonságom: ambiciózus vagyok, és nem ismerem a kudarcot. Miközben nem versenyezni kell a Völgy falvainak egymással meg nekem sem kellett Pistáékkal, de mégis azt akartam, hogy ha már egyszer van itt mondjuk 6 falu, akkor szeretném azt hallani majd egyre több embertől, hogy na a Bárka a legjobb. Igazából persze mindegy, hogy melyik volt a legjobb, de bennem van egy ilyen alapmotiváció.

Volt olyan élmény a Völgyben, ami beléd égett?

Túl sok is. Például amikor 2007-ben a kapolcsi faluházban Alexander Balanescu és Ada Milea közös koncertje volt. Kiss Mónival álltunk kint - akivel tulajdonképpen a Völgyben találkoztam össze -, mert nyitva volt hátul az ajtó és ott álltunk legalább fél órán keresztül. Átadtam magam annak ami történik: a gyönyörű koncertnek, annak, hogy Mónival hallgathattam együtt. Azt hiszem, hogy ez a legszebb élményem nekem, ez a szerelmes pillanat. Muszáj elmesélnem még egy Cseh Tamás koncertet is, ami szomorú, de így történt és emlékezni kell rá. Tamás nagyon rosszul érezte magát és az est előtt megbeszéltük, hogy inkább Másik János nyomja, Tamás meg amennyit tud. Ha fárad, majd hátra megy megpihenni. Tamásnak ez volt az utolsó olyan koncertje amikor már rosszul volt, de még nem tudta az okát. Tüdőgyulladást gyanított. Pár napra rá Tapolcára ment és ott megállapították a rosszindulatú daganatot. Belém égett a kép, hogy hátul üldögél Tamás, néha előre megy énekelni és aztán zihálva visszajön.

Igaz az, hogy sokáig ő vágta a hajad?

Úgy voltunk vele, hogy ilyen hosszú hajú rock-beat gyerekként az ember fodrászhoz nem jár. Utoljára a katonaságnál „katonailag” vágtak bennünket, de azt nem lehetett fodrászatnak nevezni. Amikor összebarátkoztunk Tamással, sokat voltam náluk, éppen vágta a haját és akkor mondtam, hogy igazán levághatnád az enyémet is. Olyan 8-10 éven át ezután ő vágta. Idézőjeles rítus lett belőle.

2008-ban éles váltással a Művészetek Völgyéből kiszakadt az Ördögkatlan. Hogy élted ezt meg?

A Völgyben minden szép és jó volt, de valahogy az a 2007-es csúcsra járatott, több százezer látogatót vonzó év alatt azt éreztem, hogy nem tudni, lesz-e tovább. 2008. február lehetett, amikor mondtam Kiss Móninak, gondolkodjunk el rajta, mit csináljunk, ha nem lesz Völgy. Tavasszal Pécs közelében véletlenszerűen összeültünk a Vylyan pincészet teraszán Nagyharsány polgármesterével, meg a szoborpark igazgatónőjével és olyanokkal, akik valahogy hallottak erről az „összeesküvésről”. Mondtuk, hogy bennünk van szándék, hogy azon a területen egy Völgyhöz hasonló dolgot hozzunk létre, de hát Pulára köteleztem el magam, amit javában szerveztem, gyakorlatilag készen is volt. Június közepén csörgött a mobilom és a Márta Pista bejelentette, hogy figyelj, felejtsd el az idei Völgyet, mert nem lesz. Pista sem jókedvében mondta ezt, nem volt pénz. „Oké Pista, értem”- mondtam és akkor azon nyomban megbeszéltük Mónival, hogy megcsináljuk a magunkét. Nem dacból, nem haragból, hanem azért, hogy legyen, és a miénk legyen..

Miként lehetett összerakni az első Ördögkatlant ennyire rövid idő alatt?

Akkor már kulturális fővárossá nevezték ki Pécset, és sikerült a várostól 5 millió forintot szerezni arra, hogy a Völgyben bemutassuk a régiót. Mivel a Völgy elmaradt, azt kellett 5 percen belül elérni, hogy ezt a pénzt egy Baranyában létesítendő fesztivál indítására irányítsák át. Sikerült és megvalósult az a mindenki által elmebetegnek hitt ötlet, hogy másfél hónap alatt megszülessen az Ördögkatlan. A falvak hozzájárultak még körülbelül 2 millióval, arra még rájött egy kis jegybevétel és meg tudtuk csinálni. Fontos volt az is, hogy legyen két fővédnökünk, ami igazából semmit nem jelent, csak súlyt ad, ha sikerül felkérnünk makulátlan neveket, akik olyan életművet hoztak létre, ami példa lehet mindenki számára. Törőcsik Mari és Cseh Tamás elvállalták. Törőcsik Mari azt sem tudta, hogy miről van szó, de kedves volt és mondta, hogy jó, csak ne kelljen semmit csinálni. Tamás pedig még megnyitotta 2008-ban az elsőt, aztán pár évre rá a Mari és boldog volt vele. Látta, hogy jó dologhoz adta a nevét. Nekünk az a feladatunk, hogy méltók legyünk hozzájuk.

Milyen kihívásoknak kellett megfelelni elszakadván az anyafesztiváltól?

A függő viszony megszűnt, de az is kiderült, hogy teljesen hiába gondoltam, hogy tudom, semmit nem tudtam arról, mennyi vesződséggel jár. Pulán mi a tejfelt nyaltuk. Rá kellett jönnünk, hogy a programszervezés csak az egy kicsi élvezeti része a dolognak. A Völgyben még nem kellett foglalkoznunk a mobil WC-vel, a vendéglátással a közlekedéssel, a rendőrséggel, az őrzővédőkkel, a kerítéssel – nem beszélve a pénzszerzésről, ha csak azt nem, hogy „alattomos szándékkal” folyton kávézni akartam a drága Hegedűs Gizivel, a Völgy gazdasági vezetőjével.

Az Ördögkatlan jogutódja a Művészetek Völgyének?

Hogy mit jelent a „jogutód”, nem tudom. De hogy utódja vagyunk, az biztos. Mindig szoktam mondani, hogy a Völgynek a köpönyegéből bújtunk ki.

Szerinted mi a fejlődési eltérés a két ősfesztivál, a Sziget és a Völgy között?

Részt vettem egyszer egy beszélgetésen, ahol ketten voltunk: Gerendai Karcsi meg én. Megkérdeztem tőle, hogy a Sziget esetében, ami hippi romantikus születéssel indult, hogy is volt náluk? Azt válaszolta, hogy a második vagy harmadik évben számára egyértelmű volt, hogy el kell döntse, ebből él vagy nem ebből él. Úgy döntött, hogy ebből él. Ez nem megvetendő, de ha így döntött, akkor annak az iránya nagyon más lesz. Voltam a Szigeten Nick Cave koncerten két éve, és láttam az üzemmenetet. Lehetséges, hogy az tökéletes, de az a személytelenség amit ott van, az rendkívül idegen tőlem. Nem minősítem, csak tőlem idegen. A Völgyben és a Katlanban az a közös, hogy a személyesség van a főszerepben. Biztos a Völgy korai időszakában is felmerült, ami az Ördögkatlannál két év után, hogy na ebből akarsz megélni, vagy megmarad boldog hobbinak. Azt gondolom, hogy nem szolgáltathatod ki annak a szíved csücskét, hogy az téged eltartson. A szívünk csücskét őrizni kell, amíg van mit enni.

Meddig lehet hódolni egy ilyen hobbinak pusztán lelkesedésből?

Nagyon büszke vagyok arra, amit eddig létrehoztunk, de van egy pont, ahonnan nincs tovább, hacsak nem újulunk meg. Óriási kérdés, hogy meddig lehet és érdemes csinálni. A Völgy már sok csúcsot és mélypontot élt meg. Néha elkap a gondolat, hogy milyen jó lenne csak úgy közhelyesen a csúcson egyszer csak abba hagyni. Hogy lehet tovább létezni, amikor már nem azzal a lendülettel csinálod, amikor már akár rutinná válik, amikor már nem úgy reagálsz?! Sok példám lenne ezzel kapcsolatban a Völgyből is, de mondhatom ezt a Katlanból ugyanúgy. Nézem a telefont csörög és lehet, hogy három évvel ezelőtt, öt évvel ezelőtt boldog vagyok, hogy mi van oda kiírva és azonnal fölveszem, most pedig már nem mindig akarom fölvenni, aztán nagy levegőt veszek… fölveszem, de már nem ugyanaz vagyok, nem ugyanúgy viszonyulok.

Elképzelhető, hogy amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen megy is az Ördögkatlan?

Ha egyedül lennék az Ördögkatlan akkor talán, de Kiss Móni a másik Ördögkatlan, és most már tényleg van erős csapatunk is. Ha nem gondolok rájuk és ha soha nem olvassák ezt, akkor azt mondom, hogy igen, én így szeretném. Ezt még Móninak sem merem elmondani, de ha rajtam múlik a tizediken abbahagyjuk. Törőcsik Marival beszéltük és mondta, csinálják még meg a tizediket, ha a koporsóban visznek oda, akkor is megnyitom. Szerintem így kellene. De ha így lesz, akkor utána el kell kezdeni egy másikat máshol nulláról.