2012. július 24.

BODYBUILDING UTÁN Kapolcs előtt

Lackfi János ezzel a szösszenettel várta a 2012-es Völgyet.

Mindenki jön valahonnan. Én egy kicsit túlpörögtem az elmúlt időszakban, sok hakni, sok forgatás, sok határidő, sok stressz, éppen ezért igyekszem a teljes nyugalomból, a világegyetem mozdulatlan centrumából megérkezni Kapolcsra. Hogy merre található ez a súlypontiságában is vibráló energia-örvény? Természetesen Zsámbékon, ahol nemrégiben építettük fel álmaink házát, oszlopos tornáccal, kőgombócos deszkapalánk-kerítéssel, osztott-faragott ablakokkal, stukkó-tagozatos homlokzattal, az abba belesüllyesztett kelta kőkereszttel és az egyelőre csak agyvelőmben létező, míves terasz-építménnyel, melyet mindenképpen szeretnék megácsolni augusztusban. Hogy mi van itt voltaképpen? Kilátás a Zsámbéki-medencére, egészen Budakesziig, sőt, újévkor és augusztus 20-án a főváros tűzijátékai is idevillognak. A terasz betonján álldogál a Magyar Tenger névre hallgató bordó műanyag szőlőskád, melyben terpeszkedve a negyven fokos hőségben is magam vagyok a világ ura. A kertben mini sportpálya, melyen lányaimmal és fiammal röplabdázni vagy focizni szoktunk. Az emelt ágyásban nőnek a saját bioparadicsomonk, -padlizsánok, -cukkinik és -karalábék, fürdőhelyem közelében bazsalikom, menta, kakukkfű illatozik. Ha végeztem a fürdőzéssel, és kinyújtózom a zuhogó napfényben, mely megszárítgat, bemenve a feleségem készítette jeges bazsalikomszörpből gurítok le egy pohárral. Szellemi munka persze akadt elég, no és a lépcsőkorlát faragása, lányaim íróasztalainak megalkotása vagy feleségem gyönyörű festményeinek bekeretezése is egyre mélyíti az ember anyagismeretét. No, nem akarok én itt nyálcsorgatós idillt vetíteni az esetleg irodában gürcölő-izzadó magyar nép elé (már késő!), mindenesetre ilyen pompás testi-lelki bodybuilding után vetem magamat a kapolcsi forgatagba, és önző módon elsősorban a Kaláka Versudvar eseményeit várom rettentően, készülök az eső-elől-babzsák-hajigálásra, a fűvel-fával-versfaragásra, a Katlan-Tóni-kaja-betermelésre, a lekváros-lángos-forrón-harapdálásra, és egyéb delíriumokra. Költőkre, zenékre, improvizálásra, versben lubickolásra. Aki magyar, velünk tart!

Szerző: 
Lackfi János
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
2012. július 24.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

1995. július 24.
2010. augusztus 04.
2011. július 05.
2012. július 21.

Oldalak