1995. július 17.

Don Kőhóte

Még ide kő valami

Olyanok vagyunk, mint Don Quijote. Sok törpe szélmalomharcos.Meg olyanok is vagyunk, mint Sziszifusz. Arra ítéltettünk, hogy köveink visszagördüljenek lábunk elé. pedig küzdünk nap, mint nap, és lázadunk és legtöbbször belenyugszunk. Nem azért, mert kilátástalan. Hanem mert minek. Ennek a kővel nehezített szélmalomharcnak a történetét adta elő a Titanic Művészetelőre Iskola Don Kőhóte című zenés performance-ukban. Órákon át hordták a köveket talicskába rakva, szép frakkjuk tönkre is ment, és néha cipelték az ideérkezők táskáját is, akik azt hitték, ez is a Művészetek Völgye szolgáltatása. valamiféle csigatalicska. A színészek meg mentek roggyanásig, izmaik remegtek, egyik a másikat vitte-segítette, kényszerítette bele a munkába. Ők nehezen adták fel, a nézők könnyebben. Lassan elhallgatott a komor zene, leszállt az éj is, de ők még mindig hordták a követ... Ez volt az utolsó információnk róluk.

 

Pannon-Völgyfutár-Kurír 1995. július15-18.

Szerző: 
Völgyfutár fotó: Váraljai Szandra
Kategória: 
Fotó
Történetem ideje: 
1995. július 17.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

2014. július 10.
2014. július 30.
2014. július 30.
2014. július 30.
2014. július 31.

Oldalak