
A dörögdi templom udvara
Eleink itt is kiváló helyszínt teremtettek az elmélyedésre: a mindennapok emberének bölcs előrelátása saját tereit alakította lakhatóvá, ahogyan költőnagyjaink tették számunkra otthonossá a nyelvet. Nem először kap hangot a Völgyben a kortárs magyar irodalom – ám a hűvös, százados falak alatt nem csak mai szerzőkkel találkozhatunk: a teret Márai, Ady és az elmúlt évszázad legjobb szerzőinek szelleme hatja át.
Végre minden család számára elérhetővé válik a mindennapok ősi konzerválási módszere, az aszalás, méghozzá korszerű, fenntartható módon: Taliándörögdön, a Völgy Zöld Zugolyában mindennap megismertetik velünk a napkollektoros aszalás módszerét. A legjobb magyar gyümölcsfajták olyan frissességgel kerülhetnek akár téli reggelizőasztalunkra is, mintha aznap szedtük volna. Kapolcsra visszatérve, a Gólya udvarban már fürkésztem is a vadalmafát – el is árultam a szervezőknek, hogy ha nem pálinkát főznek belőle, mire használhatják még fel a termést.
Egyértelműen a Művészetek Völgyének fő ütőere a Dörögd és Kapolcs közti lankás országút. Elképzelni is nehéz, hogy a 23 év alatt hány és hány emberi élet kapott új irányt itt. Mennyi sorsszerű találkozás, hány végérvényesen egymásba égő szemkontaktus történt meg ezen az alig 5 kilométeren. Örök barátságok kötődtek, amik tán évente egyszeri találkozásban materializálódtak, ám súlyok végtelen. És itt teremtődött meg az a plusz is, ami a völgyet Völggyé tette: hisz csak a bizalom az, ami lehetővé teszi, hogy idegenek barátként szállítsanak úticéljukhoz idegenbarátokat.