Mint kiderül a shift-ctrl billentyű-kombináció az orvosság a problémára. Ő már túl van a jógán, éber és friss, magam se jóga, sem éber, sem friss.

2

Délután négy óra Taliándörögd, a lőtér. A következő megformálandó személyiség egy hintáslegény. Greznárék egy ősi körhintás család, az 1800-as évek közepe óta élik generációról generációra ezt a vándorlással járó, már-már nomád életmódot. 150 év, anno a törökök sem bírták tovább. Nem úgy Greznárék. 150 év, akárhogy is számoljuk minimálisan öt emberöltő. Soha nem adták fel a családi hagyományt, a legfiatalabb generáció sem teszi. 150 év már történelem. A különböző világégések során volt, hogy szó szerint el is égett minden, de mindig újraépítették magukat. Ezt Greznár Tóni, a jelenlegi családfő meséli.

– A nagyapám a második világháború után elment búcsúkba, kért egy wc-ajtót, és már kész is volt a céllövölde. Az ötvenes évekre már körhintája volt, szinte egy mini-vidámparkkal. Mára már nehéz eladni ezt a műfajt, Tóni viszont bevallja, hogy benne van a család vérében a vurstli, valami kötődése mindig lesz hozzá. Ha gondolkodnak is abban néha, hogy jó lenne pénzt is keresni, akkor valahogy eljutnak odáig, hogy az utazgatásos élet benne legyen.

Eközben a Galkó két négy év körüli gyermeknek énekel, miközben a körhinta viszi őket körbe-körbe. Nem is sejthetik még, milyen exkluzív előadásban részesültek.

3

Azt az információt kapom, hogy a Galkó ötkor lesz egy másik Tóninál, a Katlan Tóniéknál, ahol majd pajzán népi verseket ad elő. A programfüzet viszont 6 órára teszi ezt. Nincs mit tenni, bringára pattanok és egyéni csúcsomat megközelítve, 13 perc alatt teszem meg a Dörögd-Kapolcs viszonylatot. Épp beesek ötre, Tóninál viszont nincs Galkó. Fél 6-kor sincs, sőt 6-kor és negyed 7-kor sem. Tóninál csak Tónit találom. – Tegnap itt volt kilenc körül Balázs, mikor a zenekar szünetet tartott, csinált egy olyan zseniális félórát, hogy mindenki gurult a nevetéstől. – mondja. Hát, egyfelől erről lecsúsztam, másfelől mi jellemezné leginkább a Völgyet, mint ez az eset, ez a báj. Mert mint tudjuk, az idő nem létezik csak akkor, ha hagyjuk kifolyni értelmetlenül. A Völgyben nincs kidobott idő.

Az az idő, végül nem veszett el, a Galkót megleltem a Kávézóban, ahol Törzsvendég volt. Performanszt tartott. Törzsvendégként beszélgetett törzsvendégekkel, ahogy jó kocsmatöltelékek. Többek között arról, hogy hova tűntek az igazi kocsmák az országból, és mivé foszlott a semmibe az igazi kocsmai beszélgetések semmihez sem fogható hangulata. Talált összefüggést azzal, hogy nem csak a kocsmában nem beszélgetnek egymással az emberek.

4

Este kilenc óra, a Kaláka Udvarban. Telt ház, sőt mondhatni inkább, hogy púpozott ház fogadott három férfit. Gryllus-koszorúban a Galkó, jobbra is egy, balra is. Tematikus József Attila estre gyűlt össze a sokadalom. Alázatos játék a szavakkal – ez történt. Dalt váltott vers, a verset próza. Nem József Attila próza, de hozzá méltó próza. Ezt követte a vers a dalban. Majd szinte suttogva egy prózavers. Szép, méltóságteljes produkció volt, nem is csoda, hogy a közönség lenyűgözve, szinte áhítattal figyelt. Figyelték az előadást, nem hallgatták. Jelentős különbség van a kettő között.

+1

Ma reggel a sajtóirodában odafordultam a Galkóhoz:

- Te Balázs, egy mondattal foglald össze a tegnapi napod!

- Elmúlt.

Nuszbaum Tibor