Délután fél kettő, dögmeleg. A pajtában a viszonylag hűvösben néhányan, szakértő szemekkel nézik a Del Potro – Roger Federer teniszmeccset. Nem így volt ez legutóbb, de ezzel még várjunk egy nagyon kicsit. Amikor magyar érdekeltségű események vannak, akkor mindig zsúfoltig megtelik a hely. Olykor be se férünk. – válaszolja kérdésünkre Hajdú Milán, a Telekom munkatársa. – Vízilabda meccseken, mindegy, hogy nők, vagy férfiak játszanak, vagy a kézilabdán nincs üres szék, de ahogy látni, hogy milyen jól megy a cselgáncsozóknak, arra is csapatostul jönnek szurkolni az emberek. A múlt vasárnapi óriási, orkánszerű vihar alatt pedig az történt, hogy beázott a pajta fele. Szerencsére az a fele nem, ahol a televízió volt, így heringként, de látták a közvetítést az érdeklődők.

Napok óta kering a neten a már szinte szállóigévé vált mondat: Az Olimpia kenyere. Gyurta: Dani. Az előzetes várakozás itt a Völgyben is felfokozott volt Dani fő számával kapcsolatban. Konkrétan nem lehetett beférni a Pajtamozgóba, láncriadóban adták az emberek egymásnak a híreket. Majd fokozódott a moraj, ami egyszer csak egy hangrobbanásban végződött. A Völgyben nem ritka jelenség, hogy egymást nem ismerő emberek kedélyesen elbeszélgetnek egymással. Az viszont még itt is ritka, hogy visítva egymás nyakába ugráljanak huszonéves lánykák középkorú hölgyekkel. Gyurta aranya ezt váltotta ki belőlünk. Ahogy vélhetően máshol is ugyanezt csinálták a magyarok.

Két fiatal srác épp csak lecsúsztak az úszásról, futva érkeztek, és mikor megtudták, hogy az arany mellé világcsúcs is dukál, egyből meg is kérdezték. Mennyit úszott Dani? A két lány a padon, akikhez a kérdést intézték, nagy szemekkel néztek csak, mert ugyan a győzelemnek önfeledten örült, de erről fogalmuk sem volt, mígnem egy mellettük ülő, öblös hangon kisegítette őket: 200 mellet.

Nuszbaum Tibor