Hogyan alakult ki, hogy ennyire részt vegyen a helyi közéletben, alakítsa a dolgokat?

Úgy alakult, hogy egészen fiatalon a TSZ irodában dolgoztam, és általános ügyintézője lettem a falunak. Nálunk mindig nyitva volt mindenkinek az ajtó, bármilyen nap volt is, Hozzánk jöhettek, hogy ügyes-bajos dolgaik elintézésében segítsek. A Népfrontban, a Nőszövetségben, a helyi ügyeket vállaltam.” Majd a Margit megcsinálja” – ez rajtam maradt a mai napig.

Hogyan lett polgármester?

A rendszerváltás után önkormányzati választások lettek. Az akkori törvény szerint tanácsi dolgozó nem volt választható polgármesternek, sőt képviselőnek sem. Mivel tanácsi dolgozó voltam, továbbra is végeztem a két település, (Kapolcs, és Vigántpetend ) könyvelését, pénzügyeit. Képviseltem, intéztem falunk lakóinak dolgait. 94-ben, amikor a következő választások jöttek, változott a törvény, és akkor Petenden én lettem a polgármester. 20 éven át, 2014-ig egyfolytában. A 2014-es választásokon már nem indultam polgármesternek, de képviselőnek igen. Úgy érzem, ha valaki elvállal egy feladatot, akkor vállalja el, azért, mert szereti azt a települést, benne az embereket . Értük akartam megtenni mindent, amit csak lehetett. Köszönöm a petendieknek.

Országos szinten is különleges, hogy valaki 5 ciklust, 20 évet végigvigyen.

A mi településünk hosszú éveken át úgynevezett szerep nélküli társközség volt. Az önkormányzatok megalakulásával magunk vehettük kezünkbe a falu sorsát. Sok munka és feladat várt ránk. A lakosság, és a képviselők mindent megtettek a falunk érdekében. Szervezni kellett. Régit javítani, újat építeni. Dolgom volt az elnyert pályázatok segítségével, bővíteni, szépíteni. élhetőbbé tenni településünket. Sikerült összkomfortossá válnunk, és maradandót építeni. Nagyon jó kapcsolatot tartottam a mai napig is civil szervezetekkel, egyházzal. iskolával, mindenkivel. Tiszteltem, és szerettem a falu lakóit, ők pedig bíztak bennem, és újra választottak.

Nincs két kilométer Kapolcs és Petend között. Akár természetesnek is vehető, hogy hamar beszálltak a fesztiválba.

Petend Kapolcsnak a kistestvére szoktam mondani. Kapolcson volt iskolánk, óvodánk, orvosunk, körjegyzőségünk, és postánk. Mindenben egyek voltunk. Ezért kértük Márta Istvánt, hogy hadd lehessünk mi is részesei a fesztiválnak, már csak azért is, mert több műsor Csórompusztán volt, és az Petendhez tartozik. István is természetesnek vette csatlakozásunkat. Köszönettel tartozunk érte.

Petendnek az adottságai is megvoltak ahhoz, hogy „jó” Völgyet csináljon?

Szerencsésnek mondhattuk magunka, mivel a 6300 négyzetméteres Tókertünk kiváló helyszínül szolgált a rendezvényeknek. Szemben a csodaszép templom, mely hangversenyeknek biztosított helyet. A Plébánia épületében szebbnél-szebb kiállítások voltak. A volt iskolában is kiállításokat láthatott, értékes előadásokat hallgathatott a látogató. A kultúrház különböző színes programoknak nyújtott lehetőséget. A 25 év alatt nagyon sokan megfordultak Petenden, úgy, mint fellépő, vagy mint látogató, vendég. Mindig mindenkit szeretettel fogadtunk, hiszen ők vitték, adták tovább a petendiek vendégszeretetét.

A helyiek mennyit tudtak profitálni mindebből?

Az önkormányzatnak bérleti díjból volt bevétele melyet a falu szépítésére fordítottunk. A lakosok közül adtak ki házakat, szobákat, udvarokat. Többeknek a téli tüzelő vásárlás ez által lett biztosítva. A mai napig is vannak olyan vendégek, akik még a kezdetben jöttek, és már a gyermekekkel együtt jönnek vissza. Igazi barátságok szövődtek. A helyi asszonyok szívvel-lélekkel készítettek süteményeket, pogácsát sütöttek, főtt kukoricát kínáltak nagy sikerrel. Az ÁNTSZ rendelete nem engedte meg, ez a jó szokás így elmaradt. Most már a szobáztatás sem éri meg, mert ezekkel az online jelentésekkel az idősebbek nem tudják vállalni.

Milyen lehetőségei nyíltak meg Petendnek, hogy bekerült a Völgyfalvak közé?

Országosan ismertté vált a Művészetek Völgye rendezvény, így Petend neve is. Sok híresség, köztiszteletben álló ember megfordult a Völgy falvaiban, így Vigántpetenden is. Jó néhány kiránduló keresi fel falunkat a Völgy után, mert annyira beleszerettek, és megtetszett ez a vidék. Sőt, letelepedési szándékkal többen megkerestek, melynek nagyon megörültünk. Ezért szükségessé vált az építési telkek kialakítása. A lehetőséget biztosítottuk, majd egy utcasor beépült már az új lakókkal. Minden igényt kielégítő, nagyon szép orvosi rendelővel gazdagodott falunk, egy sikeres, uniós pályázat kapcsán. Több település együtt, nagyobb lehetőséggel adhatott be pályázatot, például gázhoz,- csatornához, melyek sikeresen meg is épültek. Ezáltal még szorosabb lett a völgyfalvak kapcsolata. Közösen szerveztünk, bonyolítottunk ünnepeket, rendezvényeket.

A Völgy alatt különleges szerep hárult a települések polgármestereire, főmunkatársak voltak, falugazdák. Milyen feladatokat kellett megoldani?

Minden nap stábülés volt, Az előző napot értékelve, és arra a napra vonatkozóan. A stáb egymást segítette. Szerveztük a közlekedést, a parkolásokat. A műsorok lebonyolításához szükséges eszközök, helyszín rendezettségének biztosítása. A legkisebb részletekre is figyelni kellett. Számíthattunk a helyiek segítségére, mert ki ismeri jobban a saját települését, ha nem mi? A falu rendezettségére, a helyi lakosok problémáival is azonnal kellett foglalkozni. Ilyenkor felborul a kis falu élete, a megnövekedett létszámú forgalom miatt. Egy célunk volt, hogy mindenki érezze jól magát, megelégedéssel távozzon a Völgyből.

Egy-egy völgy alatt mennyit sikerült aludni?

Hát nem sokat, de valahogy az ember akkor még fiatalabb is volt, meg maga a feladat sem kérdezte, hogy akarunk-e pihenni. Hiába voltak nagyon jó műsorok a másik településeknél, sajnos nem tudtam elmenni. Itthon kellett helytállni. Petendért voltam felelős. Úgy érzem jól tettem.

És helyi előadásokra azért sikerült benézni?

Igen, a templomban köszönteni szoktam a fellépőket, a megjelent hallgatóságot. Volt egy bácsi aki azt mondta: „Olyan örömmel jövök ide, mert maga mindig olyan kedvesen beszél.” „Na és a műsorért is!” Minden kiállításra benéztem, nincs-e gond? Majd a többi előadásokba is belehallgattam, ha úgy volt idő, akkor végig maradtam.

A régi Petendiek tartják még a kapcsolatot?

Igen. Két éve volt, első ízben rendeztük az elszármazottak találkozóját. Közel 200 levelet küldtük el. A találkozó szervezését a „Vigántpetend jövőjéért Alapítvánnyal” rendeztük. nagyon jól sikerült. A templomban kezdtük köszöntéssel, közös imával. Annyira szép és megható volt. A távolban élők hazajöttek, sajnos többen már nem érhették meg. Volt aki 40 éve nem volt itthon. A jenlévők egymáshoz: „Jaj, te megismersz? - Még a hangodról is!”. Fehér asztal mellett örömmel, sírva folyt a beszélgetés. Elfogyott a finom étel, ital, sütemény. Egy kis nóta is elhangzott búcsúzóul. megállapodtunk, hogy minden második évben megtartjuk a találkozót. Ezek a beszélgetések hasznosak voltak, érdemes felidézni a régmúltat, és nem tudhatjuk, kivel meddig lehet találkozni.

Van olyan pillanat az elmúlt 25 évből ami különösen megmaradt?

Nagyon sok. Először is amikor Márta István kérésünknek eleget téve a „Kapolcsi Napok” részesei lehettünk. Köszönjük. Ezzel kezdetét vette a minden évben megrendezett fesztivál. a Vigántpetend által biztosított helyszíneken. A templomi koncertek, hangversenyek kiváló művészekkel. A plébánia galéria kiállításai neves alkotókkal. A volt iskolai előadások. Kultúrháznál az Afrika- múzeum. A Tókertben a nagy sörsátor, benne színpad, sok fellépő, kiváló műsorok, a sok kézműves vásár. A rengeteg látogató. Számos olyan nap, amikor egy-egy híres ember jött hozzánk. Például a köztársasági elnök úr, a miniszterek, megyei-járási vezetők, testvértelepülések küldöttei.