Cimarosa: A titkos házasság című vígoperáját adta elő aznap este a Kolozsvári Magyar Opera, ráadásul OLASZUL, nagyzenekari kísérettel, Selmeczi György vezényletével.

Ilyen eddig Kapolcson még sohasem történt, ezért aztán egy tűt sem lehetett leejteni, annyian voltak. A pedagógiai érzékkel rendelkező karmester az előadás előtt néhány mondatban MAGYARUL ismertette az opera történetét, majd elkezdődött az előadás.

Ment is minden a maga rendje-módja szerint egészen addig, amíg váratlanul minden elsötétült… ÁRAMSZÜNET!

Az opera este 9 órakor kezdődött, így azután vaksötét lett, se kép, se hang, vagyis a zenészek nem látták a kottát, az énekesek nem látták a karmestert, a nézők pedig egyáltalán nem láttak semmit… Ám ahogy fentebb említettem, Selmeczi György remek pedagógiai és nem mellékesen humorérzékkel rendelkezett, a gordiuszi csomót megoldva, átült a zongorához, játszani kezdett és mikrofon nélkül elkezdte részletesem mesélni az opera történetét, időnként meg-megállt és kérte énekeseit, hogy bizonyos áriákat énekeljenek el az ő kíséretében (jó zongoristának ehhez nem kell nagy fény).

Telt-múlt az idő, a szigeten egy pisszenés sem hallatszott a holdfényben, csak a zongora és az ének, aki ott volt, máig nem felejti el ezt az estét. Természetesen egy idő múlva visszatért az áram és annak rendje-módja szerint végigjátszották az operát, ahogy kellett. De itt nincs még vége a történetnek. Az előadás után Márta István Malomsziget melletti háza ablakán egyszer csak kopogtattak, váratlanul megjelent Fazekas Imre bácsi, a szomszéd, egy üveg jófajta körtepálinkával a hóna alatt.

– Jó volt a zene Pista, 12 malacot ellett a koca közben, köszönetül hoztam ezt itt Magának!