
2013. augusztus 01.
Köszönöm, Romano Graszt!
A Romano Graszt nevű zenekarban négyen játszanak. Esetleg öten. Csakhogy, akik még az előbb táncoltak, azoknál már a mikrofon. A vetésforgóban való zenélés a zene minőségét nem érinti, igazi őszinte és autentikus, mondjuk inkább úgy, hogy végtelenül dögös cigány zene a része azoknak, akik ellátogattak Jancsi bácsi udvarára.
Színek a cigány kultúrából a háromnapos minifeszt fantázianeve. Sznob koncerttermekben borsos árért ünneplik világzene néven az ilyen produkciókat. A Völgyben megadatott, hogy mi látogassunk el hozzájuk, és élvezzük azt az igaziságot és őszinteséget, ami veleje ennek a sokat szenvedett népnek.
Mindenképpen a nap pillanata volt, görcsoldó terápia. Szenvedélyek variációinak sodrásában – tán így lehetne összefoglalni ezt a csütörtököt. Az álmait megélő kisfiúból lett aranyásó, a tanító szerepet komolyan vevő költő, aki tudja, hogy pont azért kell vidámnak lenni, hogy üzenete célba érjen, és a szabadságot még a maga természetességében megélő nép egymásutánisága adta a pluszt, ami a 7. napon elhozta a megnyugvást.
Nuszbaum Tibor
Szerző:
Nuszbaum Tibor
Kategória:
Sztori
Történetem ideje:
2013. augusztus 01.
További történetek
1991. április 11.
1999. július 16.
2000. július 14.
2001. július 28.
2002. július 27.