Mi történt 1994-ben?

Akkor lettem polgármester, és akkor kezdett növekedni a Völgy, amibe belecsöppentem. Közvetlenül a stábba kerültem, így megismertem azokat az embereket, akik a Petőfi színháztól voltak, a színpadépítőktől kezdve a felvilágosítókon át, a hangos fiúkig és lányokig, akikkel tényleg egy csapatot tudtunk alkotni, és akkor szinte elképzelhetetlen volt, hogy ennek valamikor vége lesz.

Miben volt akkoriban más az élet?

Az önkormányzatok valóban önkormányzatok voltak. A 90-ben olyan önkormányzati törvény született, ami tettrekészséget várt el az emberektől. Ennek kellett megfelelni. Azóta folyamatosan történtek olyan lépések, amelyek ezt visszacsipkedték, most hiába nevezik önkormányzatnak, tulajdonképpen gondnoki teendőket látnak el a települések, különösen egy ilyen kis települések mint Kapolcs. Önkormányzat ma szerintem nem létezik, legalábbis ilyen Kapolcs nagyságú településeken nem. Az nem önkormányzatiság, hogy 8-10 embert felvehetek közmunkába, hogy söprögessenek. Önkormányzatiság ott van, ahol a polgároknak, egy közösségnek vannak lehetőségei és önrendelkezési jogai.

Polgármesterként, hogyan látta a Művészetek Völgyének szerepét a falu életében?

Talán volt némi idegenkedés a változástól az elején, de aztán hamar rájött a falu, hogy nem idegenkedni kell, hanem részt venni benne. Nem csak anyagi, hanem szellemi haszonnal is jár a fesztivál, értéket közvetít, és a falunak hozzá kell ehhez járulni. Szívós munka volt, nagyon sokat kellett segíteni Pistáéknak, de mi ezt magunkénak éreztük. A helyiek látták, hogy van ennek értelme, bekapcsolódtak, vállalkozásokba kezdtek. Az önkormányzat ezekből a vállalkozásokból forrásokhoz jutott. Ráadásul a rendezvényből támogatást is kaptunk. Alapítványok, egyesületek, civil szervezetek jöttek létre. Egy idő után Kapolcson nem lehetett házat kapni. Régi összedőlt házakat kezdtek újraépíteni. Itt meg egész évben egy kényelmes nyugodt, tényleg komfortos környezetet tudtunk biztosítani, mert az önkormányzat úgy élt a lehetőségekkel, hogy bekapcsolódott minden olyan programba, ami a fejlődést szolgálta. 

A falu megtartóereje nőt ezzel?

A fiatalokat egy ideig sikerült itt tartani, sőt volt olyan is akik elmentek és aztán visszajöttek, azután építettek vagy felújítottak házat, még új házhelyeket is ki kellett alakítanunk.

Hogyan lehetett akkor megélni, amikor nem volt fesztivál?

Nagyon nehéz időszak volt, mert a rendszerváltást követően itt a környékbeli nagyüzemek egymás után dobták be a törölközőt. Több település közösen működtetett termelőszövetkezetet, az is csődbe ment, nagy volt a munkanélküliség. Azért még el tudtak járni Veszprémbe, Tapolcára, Ajkára, dolgozni, de ott is megszűntek a munkahelyek. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor elkezdtek vállalkozni, hogy csak egy példát mondjak: annak idején Kapolcson egy kocsma volt meg egy bolt, aztán kocsmából lett három és folyamatosan kezdtek üzemelni, év közben is nyitva voltak. Aztán például a vegyesbolt mellett megjelentek maszek boltok, élelmiszer kiskereskedések, zöldségbolt.

A fesztivál egész évre feladatot adott?

Tulajdonképpen folyamatos volt. A fesztivált megelőzően legalább három-négy hónapig nagyon intenzív munka folyt, azt követően mire az értékelésekkel, az elszámolásokkal végeztünk már bele is léptünk a következő előkészítésébe. Ennek egyik része a művészeti rész, amit Márta Istvánék, Pallagi Anikóék, Galkó Balázsék csináltak, aztán a másik része pedig a helyi polgármestereken, illetve képviselőtestületeken múlott, akik a faluban minden dolgot meg kellett, hogy szervezzenek, amely kiszolgálta a Völgyet, ami százezres, százötvenezres, kétszázezres nézőt befogadó rendezvényé vált. Négyszáz lelkes település esetében ez óriási dolog.

Mik voltak a nehézségek?

Ha valaki, valahol hiányzott akkor az egész borult. Erre nagyon oda kellett figyelni, az én feladatom volt a résztvevő településre tekintve, hogy például kora hajnalban itt a szemét szállítás, összeszedés és az elszállítás megtörténjen, mire az emberek felébrednek, akik itt sátoroznak. Ez nekem mindennap azt jelentette, hogy körbe kellett mind az 5 települést rohannom. Aztán emlékszem, hogy este lementek a rendezvények és úgy éreztem, hogy nyugodtan le lehet pihenni és akkor jött egy hatalmas nagy vihar és egy kisebb tornádó pusztította a Dörögdi utca környékén temetőnél, és hogy ott azonnal intézkedni kellett és embereket összeszedni. Aztán a közlekedés, el kellett terelni egyirányúsítani kellett, nagyon szűkek itt az utcák. 

Mennyit aludt a fesztivál alatt?

Ha éjfél előtt haza értem az már csuda volt, de reggel nekem hat órakor ott kellett lennem. Ahogy az emberektől megköveteltem, hogy legyenek itt, én akkor voltam nyugodt, ha én is velük lehetek és látják, hogy nem csak utasítgatok, hanem ha kell akkor én is ott vagyok. tehát ez volt mindig a jellemző, ez lehet, hogy a pedagógusi énemből fakadt, nem tudom, de ha példamutatást kérek a jó tanulótól a rosszal szemben, akkor nekem is azt kell mutatni, ez megmaradt.

Volt idő arra, hogy programokat is megnézzen?

Az volt a legritkább, viszont a régi zenét nagyon szeretem és a katolikus templomba gyakran jöttek régi zenei együttesek, szólisták, oda, ha csak tudtam, elmentem. Ahogy a Gástya-árokhoz is, amit én fedeztem fel annak idején. A Gástya-árok romhalmaz volt három-négy út találkozásánál, meg egy téesz-major sarkában. Kivittem oda a stábot, ajánlottam nekik, hogy ezt nézzétek meg, itt lehet egy színházi helyszín. Beleszerettek egyből.

Hogy jött az ötlet, hogy legyen Kapolcson helyi színjátszókör?

Szép számmal voltak fiatalok a faluban, és elterjedt a híre, hogy Sümegpápán annak idején csináltam egy darabot, ami elég jól sikerült. Megkerestek és mondtam, hogy gyerekek válasszunk egy darabot, aztán próbáljuk meg. Ráakadtam Illyésnek a Tűvétevők c. komédiájára, ami egy remek kis egyfelvonásos. Összehívtam őket, felolvastam és a gyerekek kitörtek magukból, hogy ezt meg kell csinálnunk. Aztán el is jutottunk vele sok fele, Erdélybe testvértelepülésünkre, az Új Színházba. Utána jöttek a darabok egymás után, Móricz, Illyés darabokat játszottunk, melyek illettek a településhez. Móricztól a Sári bíró fergeteges siker volt és megmozgatta úgy a falut, hogy legalább háromszor elő kellett adni, és akkor még nem fért be a falu.

Miért fontos a kultúra egy falunak?

Túl azon, hogy összehozza a közösséget, olyan értékekre is felhívja a figyelmét az itt élő embereknek, amely egy kicsit magasabb szintre emeli őket. A kultúra az emberiség bölcsője, a kultúra teszi embert emberré igazából, hogy legyen toleráns, legyen befogadó, hogy tisztelje a jót, a szépet, a becsületességet, szóval ez mind a kultúra számlájára megy.