Hogy lettél a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője?

Úgy jött az ötlet, hogy a rendszerváltás után már lehetett kisebbségi önkormányzatokat alakítani a faluban. Összefogtunk hát többen, elindultunk a választáson, a jogszabályok alapján megcsináltuk a papírmunkákat, hogy minden rendben legyen. Engem választottak meg elnöknek, négy cikluson keresztül láttam el a tisztséget. Tavaly éreztem azt, hogy tovább kell adnom a stafétabotot. Kinevelődtek a lelkes fiatalok. Övék a jövő, hát csinálják.

Ennél sokkal lényegesebb kérdés, hogy miért akartatok kisebbségi önkormányzatot?

Fontosnak tartottam, hogy a falu közösségéért tegyünk, és így mód volt rá. Programokat szerveztünk a falunak, amelyek közösségépítő hatásúak voltak. Minden évben négy-öt alkalommal összehoztuk a falut. Lehetőségeinkhez képest évről-évre kirándulásokat szerveztünk az ország majd minden pontjára. Sokan nem jutottak volna el Debrecenbe vagy Visegrádra, ha nincs ez a lehetőség. Akinek kedve volt, jöhetett, bárki lehessen az. Egy közösség vagyunk mi itt Kapolcson, mindegy, hogy ki milyen származású. Sőt, sokan a környező falvakból is jöttek velünk, nem csak kapolcsiak. Mindig tele volt a buszunk, volt akinek csak állóhely jutott, de senkit sem akartunk kihagyni az élményből. Én ezt szerettem az egészben, hogy közösen csinálunk valamit. Tavasszal mindig szerveztünk gyerekprogramokat, aztán családi napokat, kirándulásokat.

Mesélj nekünk, hogyan élnek itt a romák, mik a lehetőségeik?

Itt a mi falunkban azért nem olyan kritikus a helyzet, mert bátran mondhatom, hogy mindenki dolgozik, ha nem máshol, az önkormányzatnál. Nem olyan fényes megélhetés, de azért ez is valami.

Immár 30 éve laksz Kapolcson, tehát az elejétől végignézhetted a Művészetek Völgye történetét. Mikor kapcsolódtál be?

Már az első alkalommal egy nagy malacot kellett szalmabálából csinálni, a szájában volt egy tévé, ami végig sugározta a disznótoros műsort. Na, ez a szalmamalac hozzám köthető, magam csináltam. Sokáig, talán 4-5 évig is megvolt. Az első fesztiváltól fogva figyelem a dolgokat és nekem nagyon jó véleményem van róla. Szerették az emberek, a mai napig is szeretik, rosszat nem lehet róla hallani. Országos ismertséget hozott Kapolcsnak, sőt, egy idő után már külföldről is nagyon sokan voltak. Sokat profitált ebből a falu, nagyon sok helyinek anyagi támogatást is jelentett. Az is jó volt hogy ezáltal nagyon sok házat megvettek pestiek, külföldiek és sorban ezeket a romos házakat szépen felújították és így teljesen más lett a falu képe, megszépült.

Mikor jött el az a pillanat, amikor jött az ötlet, hogy megszervezd Jancsi Bácsi udvarát?

Az ötlet Nagyvázsonyból származott Rupa Évivel az ottani roma képviselővel beszélgettünk már erről, hogy jó lenne. Szerencsénk volt, hogy a nagyvázsonyi Fekete Sereg ifjúsági egyesület vezetője, Kandiko Rita támogatta műsorunkat anyagilag is, meg hozta a külföldi önkénteseket, akik csinálták az udvart, a berendezést, festettek. Tehát hárman összejöttünk, megbeszéltük, hogy lesz, mint lesz és elkezdtük. Összegyűjtöttük a roma kultúrával kapcsolatos anyagokat. Sokan sokfelől jöttek neves fellépők, volt táncoktatás, három napon keresztül roma műsorok, nyelvoktatás, vályogvetés, sütöttünk punyát, cigánykenyeret. Nagyon sok érdeklődő volt itt, több száz ember fordult meg az udvarban, nézték a kiállításunkat meg a műsorokat is, felszabadultan táncoltak. Olyan is volt ám, hogy még éjjel 2 órakor is ment, befejeződött a műsor 10-kor, elmentünk a faluba körülnézni, visszajöttünk és még tovább mulattunk.

Bevallom nekem talán az tetszett legjobban, hogy volt a zenekar amelyik játszott, az emberek táncoltak, aztán szünet után helyet cseréltek, a táncosok hangszert ragadtak, aki eddig muzsikált, az meg táncolt.

Ez a felszabadultság a romáknál megvan, a kultúrájukkal jár. Erről nem szabad nekik leszokni és ezt akarjuk mi mindig a többségi közösségnek mutatni, hogy a romák, cigányok hogyan élnek. Sokan meg is értik, meg lehet látni, hogy más itt a szokás, a kultúra.

A sok programhelyszín között a tiéd az egyetlen, ami azon a portán van, ahol laksz is a családoddal. Ez tudatos volt, vagy nem is lehetett máshol megcsinálni?

Nekem természetes volt, hogy csak itt lehetett ezt megrendezni. A cigányoknál egyébként nagy szokás, még a mai napig is tán, hogy ha valami összejövetel, mulatság, ilyesmi van, azt a gazda ingyen csinálja. Tehát ez is hozzátartozik a szokásainkhoz.

A programok lebonyolításában mennyire vettek részt helyi romák?

Igen, a család, mindenki, nagyon sokan voltak külső segítség is. Úgy vagyunk itt a környéken cigányok, hogy ha nekem valami gondom van, akkor igyekeznek abban segíteni. Tehát ebben is. A fellépőknek mindennap főztünk például, és akkor csak egyet kellett szólni, mindjárt hatan- nyolcan jelentkeztek, hogy ők segítenek, jönnek. Minden segítségre szükségünk is volt és mindenki nagyon szívesen jött.

Lesz folytatás?

Talán még színesebb is, mint eddig, mert több fellépő lesz és messzebbről is jönnek. Bővíteni akarjuk a kiállítást, még több fiatal lesz hagyományos öltözékben, többen fognak táncolni, énekelni. Azért lesznek komolyabb dolgok is, kosárfonás- és hangszerkészítés bemutató. Pécsről is jönnek táncoktatók a Gandhi gimnáziumból, biztos hallott róla, ahol cigány tanulók vannak. Ott jó sok mérnököt, meg talán tudóst is kinevelnek és ennek mi nagyon örülünk, mert egy picit fejlődünk mi is. Hirtelen ugye nem tud az ember, de lassacskán fejlődik.