Ön szerint van olyan, hogy Völgy életérzés?

Van, de ez mindenki számára mást és mást jelent. Megannyi történet, megannyi szempont. Számomra, a helyzetemből, feladatomból adódva nincs ilyen külön.

Ez csak fesztivál, vagy több annál?

Több annál, úgy gondolom. Ugyanis mi - akik helyben élünk -, a fesztivál 10 napja előtt is, ahogy utána is az év 354 napjában készülünk rá. A napok pozitív és negatív hatása egyaránt kíséri életünket. Az azonosságok mellett az itt lakók természetesen másként élik meg magát a fesztivált, mint a fellépők és a vendégek.

Az Ősök Háza kiviláglik a programsorozatból. Milyen indíttatásból született meg?

Szőke Andrással tizen-egynéhány évvel ezelőtt létre hoztuk a taliándörögdi plébánián az Ősök Házát, hogy helytörténeti vonatkozásoknak, valláskultúrának, különböző platformú beszélgetéseknek, műhelymunkáknak adjon otthont. Az akkori nagy-fesztiváli forgatagokban hiányzott a csendes beszélgetéseknek, műhelymunkáknak teret és időt biztosító helyszín. Azóta több ilyen is létrejött, ebben úgy gondolom, úttörő munkát végeztünk.

Mit jelent önnek Taliándörögd?

Ha a szolgálatomra bízott falvaim összehasonlításában kell erre a kérdésre válaszolnom, akkor azt mondhatom, hogy Taliándörögddel úgy vagyok, mint a szülő az öt gyermekével. Mindegyiket egyformán nagyon szereti, csak más miatt és kicsit másképpen. A fesztivál vonatkozásában kétségen kívül a legtöbb feladatot, történést Taliándörögd adta.

A Völgy volt kisebb léptékű, volt nagyobb tömegeket megmozgató! Miként élte meg a változásait?

A nulladik volt a legfontosabb történés. Az első évek részünkről is másról szóltak, mint ma. Beletett mindenki mindent, amit csak tudott. Energiát, anyagi forrásokat. Számomra a következő időszak a gazdasági projektté válást jelentette. Mivel nem volt olyan nagyon nehéz pénzt szerezni a programokra, nagyszabásúvá vált a történet. Nagyon komoly művészeti értékeket lehetett behozni, előadók tekintetében is. Ekkor keletkezett a települések számára is anyagi haszon, amit nagyobbrészt vissza lehetett forgatni a következő évekre. A következő időszak már a vergődések stádiuma volt. Nehéz időszakként emlékezem erre. Sajnos, nem csak a pénzhiány határozta ezt meg, de élő maradt a történet akkor is. Taliándörögd Völgy-Csöndöt-Tört például. Az Ősök Háza sem állt meg. Utána már nem volt egyszerű a történet...

Volt olyan pillanat, ami leginkább megragadta az elmúlt negyed évszázadból?

Mindjárt a legelső is ilyen volt. A nulladik első napján, délután kerültem ide. A Madel Qartett előadása volt a kapolcsi templomban. Előadás után kérték: „Plébános úr, meséljen nekünk a templomról!” Erre én: „Valóban én vagyok itt a plébános, de csak 1 órája. Fogalmam sincs, hol vagyok.” Aztán volt egy olyan év, amikor a tampai rimpocsével közösen áldottunk meg egy angyalszobrot; a plébánián egy asztalnál ette a polgármester, a református lelkész, a zsidó rabbi és a katolikus plébános és mások a kóser sóletet; valamint a monostorapáti Völgymisén Tolcsvai László is énekelt a Magyar Misében a Rotunda kórussal. Egy másik évben valakik egy éjjel eltüzelték a taliándörögdi templom missziós keresztjét. (Valószínű, fázhattak...) A látogatók faragtak a plébánia udvarán egy másikat, ami a mai napig is kint van a templom oldalfalán, a régi helyén. Az is emlékezetes volt, amikor Vámos Miklós szakadó esőben tartott előadást a plébánia udvarán. Több, mint ezer ember hallgatta végig ronggyá ázva. Akkor még nem voltak biztonsági előírások.

Mit adott a Művészetek Völgye a helyieknek?

Ami talán a legfontosabb: magát a történést. A kapcsolatokat, az ebből származó szellemi, anyagi tőkét. Kétségtelen, hogy aktivizálta az itt élők életét többféle vonatkozásban.