Pesti Műsor melléklet, 2007. július 27. - augusztus 5. ELŐ-MONDAT(OK) a BalGa Galkó Balázstól: /Az elő-mondat(ok) OK-a Pallagi Anikó, aki most, ma, mikor e sorokat alkotó mondatokat írom, amikoris a Sajtót tájékoztattuk volt a 31 nap múlvani eseményekről Üzent: / Előszó! Valamikor a 19. század végén, valahol Spanyolországban, tán Andalúziában, vagy a fene tudja hol valahol, pokoli aszály volt. Volt vagy akkora a víz hiánya, mint manapság Magyarországon a figyelemé... Azok a spanyol emberek érezték; nagyon nagy baj lesz a betakarítások idején ( persze, hol nem volt és hol nem éreztek, érzünk ilyeneket...), és elmentek a papjukhoz; imádkozna esőért. És a pap azt mondta: Rendben, holnap délután együtt imádkozunk, és az emberek másnap (mert hívő népség lakott arrafele) mind, aki csak mozdulni bírt – nagy dologról lévén szó – , elmentek a templomba, és az atya az templomajtó előtt várta őket, és szeretettel fogadta, és szívesen mosolyogva terelte az ő nyáját befelé, s mikor tele volt a templom, fölment a szószékre, és onnan üvöltve-kiabálva irdatlanul alaposan lehordta az egész népséget, hogy: ”Hitetlen disznók! Hát hiába prédikáltam nektek, s hiába mondottam ezt, meg azt, hiába kereszteltelek, áldoztattalak, bérmáltalak, házasítottalak benneteket? Nem hisztek ti!” És az a pap nagyon el volt keseredve... Mit gondolsz, miért? Honnan tudta, hogy hívei nem hisznek... Nos: Egyiknél sem volt esernyő...”