2012. július 31.

Nem volt Véletlen

Hétfő este talán csak Koppány vezér, vagy a hasonló sorsa jutottak tudták volna megoldani, hogy este kilenckor négy helyszínen legyenek egyszerre. Hobo a Morrison kultuszt elevenítette fel, Snétberger a Palya Udvarban játszott, a Kobuciban végre Ferenczi Gyuri és a Rackajam is visszatért, míg Kalákáéknál a talányos nevű Lovasi és a Véletlen zenekar lépett fel.

Nem volt könnyű döntés, de hosszas megfontolás után az utóbbira esett a választás. Mit mondjak, igen jól sikerült. A koncert után legalább öt teljesen különböző ízlésű és alaptermészetű emberrel beszéltem, akiknek viszont azonos volt a lelkesedése. A „zseniálistól”, a „ha az ember otthon vegytiszta körülmények között elképzeli a Völgyet, akkor az pont ilyen, minden szempontból.”-ig jöttek a gondolatok. A műsor tematikája nem volt bonyolult: a zenészek előadtak két-három megzenésített Lackfi verset, majd János olvasott fel lírát önnönmagától, majd ismét dalok.

 

A szövegek önmagukban és zenével kiteljesedve is nagyon ültek. Meg lehet kockáztatni, hogy a 22. Művészetek Völgye egyik csúcspontját élhették át a résztvevők. Nem véletlen hát, hogy még a beállás és a koncert közben szűk időben gyorsan meg is kérdeztük Lovasi Bandit a mikéntekről.

 

Ez a költő és rocksztár találkozása, vagy a költő és költőé?

 

Nem szeretem önmeghatározni magam, egyáltalán nem tartom fontosnak ezeket a jelzőket. Lackfi nagyon jól csinálja, amit csinál. Erre a fajta, én csak úgy hívom irodalmi stand-up-ra nagyon nagy szüksége van az irodalmi életnek, és kicsit neki is, nagyon helyesen. A zenekar sajnos ritkán tud koncertet adni, mert mindegyik tag igen elfoglalt, mindenfelé játszunk, játszanak. Az elején úgy határoztuk meg önmagunk alapvetését, ha egy évben öt koncertnél többet adunk, akkor feloszlatjuk a zenekart.

 

Őrült tempóban élsz, nyáron fesztiválról fesztiválra jársz. Van energiád érezni köztük a különbséget?

 

Hogyne, három kedvenc fesztiválom van: a Völgy, az Ördögkatlan és a saját fesztem, a Fishing on Orfű. Ezek emberközeliek, pont ezért szeretem őket. Míg kisebbek voltak a gyerekeim, volt, hogy több napot is eltöltöttünk Kapolcson, tehát alaposan ismerem a hangulatát. Zenészként is jobb úgy játszani, ha nem hallatszik be még három színpad dübörgése. Alapvetően a fesztiválozás hosszútávú jövőjét is ebben látom. Ha egy fesztiválnak van aurája, különleges a környezete, vagy bármely más okból emelkedetté teszi a jelenlévők perceit, akkor olyan nagy baj nem lehet vele később sem.

 

Gyakorlatilag meghatároztál egy nemzedéket. Látod-e már, hogy mi fogja meghatározni a következőét?

 

Ami aztán vissza is üt már mostanra – neveti el magát. - Nehéz kérdés, a zene iparággá vált. Az ezzel foglalkozó médiumok létérdeke, hogy folyamatosan kitermelje magából azokat a termékeket, zenét, ami majd segít nekik kiszolgálni a reklámozóik érdekeit. De nem lehetetlen: most talán a Quimby a legnépszerűbb zenekar, pedig ők sem a megfelelésükről híresek. Az, hogy milyen irányba megy a dolog, vagy lesz-e forradalmi megújulás még nem látni, de remélem azért vagyunk még páran, akik magunk is tudunk adni.

 

Nuszbaum Tibor

Szerző: 
Nuszbaum Tibor
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
2012. július 31.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

1995. július 24.
2010. augusztus 04.
2011. július 05.
2012. július 21.

Oldalak