A falvakban szinte mindenhol voltak központi kutak. Egyrészt a falubeliek vízellátására, illetve a legelőről visszatérő állatok itatására. Sok faluban a háziállatokat tavasztól őszig elvitték a legelőre, erdőbe a különböző pásztorok. Ilyenek voltak:
- A marhákat (gulyát) a gulyás.
- A sertéseket (konda) a kondás.
- A birkákat, kecskéket (nyáj) a pásztor.
Évszaknak megfelelően kb. félórás időközönként hajtották ki az állatokat és vissza a portákról virradattól alkonyatig. Különböző hangú kolompokkal jelezték, hogy éppen milyen állatért jöttek. Este a porták kapuját kitárták és az állatok maguktól mentek a helyükre az istállóba.
A lovakat általában napközben igavonásra, vagy a termőföld művelésére (szántás, boronálás) alkalmazták, de ők visszatérésükkor itt oltották szomjukat.