2012. július 31.

Szerettem azt a teljesen laza, szervezetlen káoszt

Ferenczi Gyuri még nem hagyott ki egy Völgyet sem. A különbség a korai és a későbbi "kapolcsozás" között mindössze annyi, hogy egy ideje immár fellépőként vesz részt az eseményen, nem szimplán látogatóként.

Mikor voltál a Völgyben először?

 

Talán a legeleje óta. Nagyon sokáig nem muzsikálni jártunk ide, hanem csak szórakozni. Sokszor még úgy is jártunk, hogy már muzsikáltunk, de abban az évben éppen itt nem, és ha a turnékból errefelé jártunk, akkor éjszaka mindig ide jöttünk be és itt aludtunk. Akkoriban nagyon együtt mozgott a Pesten a művészvilág az éjszakában, mindenki akkor volt még fiatal. Márta Pista is fiatalabb volt 25 évvel, és az ilyen Tilos az Á-s körökben voltunk. Mindenki tudott a Völgyről, ha egy-két éjszakára is, de mindenki jött. Nagyon nagy hippi tanya volt ez akkor.

 

Mibe szerelmesedtél bele Kapolcsba?

 

Általánosságban nem lehet erről beszélni, mert minden évben más és vannak olyan folyamatok is, amik szerintem nem jók. Ettől függetlenül az udvarokban a programok olyan színvonalat képviselnek, hogy még érdemes jönni. A Kaláka udvart mindenképpen kiemelném. Ott idén is olyan koncertet játszottunk, ami szerint a nyár legjobbja volt. Ott kezdődött, hogy elmosta a koncertünket az eső, a közönséggel együtt vártunk, több mint két órát és utána már nem volt időnk rendesen beszerelni, ezért felraktunk három darab mikrofont, körbeálltuk és, mint az ötvenes években és úgy muzsikáltunk. Ettől annyira jó lett az egész, hogy szerintem százszor jobb lett a koncert, mintha az eredeti időpontban megtartottuk volna rendes nagy hangosítással. Említhetném még a Kobucit, de sok helyszín van itt, amit nagyon szeretek. Mostanában eléggé rend lett ahhoz képest, ami régen volt, de én jobban szerettem azt a teljesen laza szervezetlen káoszt. Pont ez a káosz generált itt felejthetetlen koncerteket. Nem csak Kapolcson, hanem a Völgyben mindenfele. Volt szenzációs lemezbemutató koncertem az Öcsi kőfejtőben, aztán Monostorapátiban is, amikor a tűzoltókocsiról ment az áram, ami hangosabb volt mint a cucc, a koncert mégis elképesztően jól sikerült. Itt van egyfajta szabadság, vagy inkább volt, ami nem volt túlszervezett.

 

Mi változott?

 

Nem mondanám, hogy ezek negatív folyamatok, inkább azt, hogy nem biztos, hogy nekem ez annyira bejön. Nyilván meg kell szervezni egy idő után, mert különben anarchiába csap át, de nem biztos, hogy ennek a fesztiválnak az a sorsa, hogy ide kétszázezer ember jöjjön le. Azt tartanám szimpatikusnak, hogy ez a fesztivál olyan lenne, mint amilyen 15 évvel ezelőtt volt. Nyilván az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, nem nosztalgiázok. Meg kell barátkozni nekünk már a nagy kapolcsiaknak, akik ide járnak tényleg már 20 éve. Minden probléma azért lett, mert túlnőtte magát a fesztivál és kereskedelmi színezete lett, már pedig ez nem a VOLT fesztivál.

 

Azért a nagy közönségszám robbanásos évek után lassan megint emberi léptékű lett, nem?

 

Igen, ez viszont nagyon szimpatikus, és valóban érzékelhető. Én újító ember vagyok, folyamatosan mindent újítanék, de lehet, hogy ember életében vannak olyan dolgok amit nem jók, hogy ha kinövik magukat. Ez a fesztivál annyira jóra sikerült, hogy persze, egyre többen jártak ide, rákapott mindenki, iszonyat tömegek mozogtak. Ezt a tömeget meg nem bírta el az infrastruktúra. Nyilván akkor léptek a szervezők, hogy javítsanak ezen, legyen WC meg minden. Csak közben forog a világ és nagyon nehéz az egyensúlyt megtalálni.

 

Van misztikusság a Völgyben?

 

Spirituálisan mindig ad ez a helyszín. Sose tudod előre, hogy adni fog, csak jössz, mászkálgatsz, teszed a dolgodat aztán egyszer csak hirtelen történik veled valami meghatározó. Ez egyszerűen olyan kérdés, hogy nem tudok rá válaszolni, pedig én spirituális ember vagyok. Nem vagyok spirituális sznob, tehát nem úgy megyek oda egy sziklához, hogy hú, micsoda kis szikla ez. Nem kell, hogy történjen velem valami, hanem hagyom, hogy történjenek a dolgok. Úgyis annyi mindent történtetik velünk, hogy még sok is.

 

Sok koncertet adtok itt, évente nem is egyet. Nem válik unalmassá?

 

Nem mondanám. Lejátszunk három koncertet és az biztos, hogy a három koncert nyomokban sem hasonlít egymásra. Gyakorlatilag ugyanazon a helyszínen, nyilván nem ugyanazon a színpadon, de egy falun belül három nap alatt három koncertet játszol és nem is kell erőlködni rajta, mert mindenhol teljesen más.

 

Volt olyan találkozásod a Völgyben, ami meghatározóvá vált később?

 

Olyat ismeretséget nem tudok mondani ami kifejezetten innen indult volna, de az életünkben nagy változásokat hozott például, hogy a Kaláka udvar itt lett. Érdekes kapcsolatban vagyunk a saját kiadónkkal, a Gryllusszal, mert nem üzleti viszonyban vagyunk vele. Úgy jelennek meg a lemezeink, hogy semmilyen papír nincs, ami teljesen ufó, különösen a mai világban. Nála lehet úgy muzsikálni itt, hogy csak be kell írni a naptárba, hogy Dani bácsinál muzsikálunk Kapolcson és akkor tudjuk, hogy ott lesz valami, aztán majd kiderül, hogy mi.

 

A Rackajam személyi összetétele sem véletlen állhatott így össze.

 

Hát nem, pont az a lényeg, hogy ha hangszerest keresel nem találsz. Van 5 millió jó hangszeres, inkább az embert kell keresni és akkor mindegy, hogy milyen hangszeren játszik. Összeállt ez a kis társaság 8 évvel ezelőtt, ami egy hosszú rögös út ám. Most is vannak még ebben siklások, de hát emberek vagyunk. Az biztos, hogy most már nem kell semmit jelezni muzsikálás közben. 8 év alatt eljutottunk oda, hogy most már aurával összekapcsolódva tudunk muzsikálni és ezért van ez a nagy vidámság a színpadon. A legnagyobb eredménynek tartom a muzsikáláson belül, hogy öt ember a színpadon ilyen szinten tud összekapcsolódni.

 

Volt kiemelkedő éved a Völgyben, amire mindig emlékezni fogsz?

 

2012-ben volt itt nekem a legjobb Kapolcs, akkor voltunk itt folyamatosan workshopozni. 10 napon keresztül minden nap 11 órától délután háromig dolgoztunk. Öt napig kalotaszegit tanultunk Hegedűs Mátétól meg egy marosvásárhelyi prímás barátunktól, utána a második öt napon pedig a népzenészekkel visszafordítottuk rock'n'rollba az egészet. Az utolsó nap pedig körbemuzsikáltuk az egész komoly táncrendet. 11 nap alatt 11 koncertünk volt, Fehérvártól kezdve mentünk egy csomó helyre, meg a Völgyben is muzsikáltunk. Minden nap úgy mentünk fel a színpadra, hogy már 4 órát kezünkben volt a hangszer. Általában három napot minden évben szoktunk lenni, de ez különleges volt. Fantasztikus két hét volt, eszméletlen.

Szerző: 
Nuszbaum Tibor
Kategória: 
Sztori
Történetem ideje: 
2012. július 31.
Művészetek Völgye a Youtubeon Művészetek Völgye mobil alkalmazás Művészetek Völgye jegyvásárlás

További történetek

2015. július 20.
2015. július 20.
2015. július 20.
2015. július 20.
2015. július 20.

Oldalak