Kurdi Gáborné, Bözsi néni elmondása alapján az alábbi történet az 1900-as évek legelején történt, amikor az ő nagypapája (Győrfy Lajos), aki a mostani házukban lakott, híres csizmadia volt: „Még a betyároknak is készített csizmát. Fiatal házasok voltak és egyszer éjjel zörögtek az ablakon. A nagyanyám annyira félt, hogy bebújt a dunyha alá. A nagyapám kinyitotta az ajtót és bejött két gatyás férfi, azzal hogy vegyen mértéket a lábukról, mert csizmát akarnak csináltatni. Idegeneknek nem készít csizmát, mondta a nagyapám. Megfenyegették, és ezért muszáj volt mértéket venni. Azt mondták, hogy majd a keszi vásárkor kifizetik az árát, mert most nincs pénzük. Amikor elmentek a nagymamám összeveszett a nagypapámmal, hogy miért engedte be ezeket az embereket: „Most futhatsz a pénzed után.” A nagypapám meg azzal vigasztalgatta: „Úgysem jönnek ezek vissza, mert nagyon gyanús külsejük van és nem fognak tovább itt alkalmatlankodni.” Ezzel meg is nyugodott a nagymamám. A keszi vásárkor jött a híre annak, hogy a csendőrök agyonlőttek egy betyárt ― ketten voltak, de az egyik elmenekült ―, mert lovat akartak lopni. Amikor a kapolcsi temetőben temették a betyárt, a társa a Királykőrül, nézte és a temetés után egy fát ültetett a sírjára. Ezzel jelölte, meg azt, hogy hol fekszik a társa. A kapolcsi temetőben most is áll az a hatalmas nagy fa, ami alatt a betyár sírja van. Ezt mesélte a nagymamám.” (Ladányi A. 2005: 132)