Szín- és fénykeresés, avagy variációk fehérre – mondja az alcíme Szentiványi-Székely Enikő textil- és Votin Dóra festőművész közös kiállításának. Négy darab textilalkotás mellett, nyolc palatáblára emlékeztető alapra festett kép lóg a kicsi, de gyönyörű templom falain. Próbáltam összerakni magamban a címet, az alcímmel, aztán ezt a kettőt magával az alkotásokkal. Aztán inkább alaposan megnéztem őket.

Votin Dóra festményei kifejezetten üdítően emlékeztettek a környék színeire, azokra a majd beláthatatlan terekre, melyek a melegtől és párától átitatódtak, és itt a völgyben a távolba veszve valamely zöld pamacsokban, bizonyos dombokban és hegyecskékben végződnek. Hangulatfestészet a javából. Színkavalkád, de olyan harmonikusan, mely rabul ejti a szemet. Figurális ábrázolás csak némi virágmotívumokban lelhető fel, de az is csak annyira, amit mondjuk akkor látunk, ha Dörögd és Kapolcs között a perifériális látásba beszűrődik holmi napraforgómezők sziluettje.

A vászonnal bevont, valószínűsíthetően szintén palát alapanyagként felhasználó textilművekben viszont… viszont nem találtam izgalmat. Nem mondott nekem semmit. A négy alkotáson tényleg megjelenik az alcímben utalt fehér szín, mivel fehérek a képek, de ezzel nálam ki is fújt. Megjelent a képen egy-egy fa, vagy maga a Nap, de nekem nem adott hozzá semmit a lelkemhez, a percemhez, vagy az életemhez, az egómhoz. Ugye, ki milyen kontextusban éli meg saját valóját.

Azon morfondíroztam magamban, hogy erősítené az írást, ha megkérdezném az alkotókat, aztán arra jutottam, hogy a mű adja el nekem magát és ne a művész. Eljőve még az agyamba mászott a gondolat, hogy annyira erős volt a kontraszt a textilképek és a festmények között, hogy ez csakis szándékos lehet, és ott van valahol az üzenet elrejtve.

Miközben jóval 30 fölötti tempóval zúztam Dörögdről vissza Kapolcsra a bringán ülve, hogy mindezt papírra vethessem, és miközben a fejemben kavargott az agyam által lefényképezett vizuális élmény, az alkotásuk maguk, egyszer csak egy óvatlan pillanatban a periférikus térből a napraforgómezők, és felülről a Nap és ragyogó fénye, mint puzzle illeszkedtek illedelmesen a fejemben lévő képek mellé és megértettem mindent. Csak összeállt végre.

Nuszbaum Tibor