VOLTÁL ÚGY IS A VÖLGYBEN, HOGY NEM DOLGOZTÁL?

Korábban soha nem tudtam elmenni a fesztiválra, de hallottam róla, tudtam, hogy valami varázslat van ott a Balaton-felvidéken. 1999-ben kezdtem el az Új Színházban dolgozni sajtófőnökként. Körülbelül két hónapja lehettem ott, amikor Márta Pista behívott az irodájába, ahol négy nagyon kedves ember mosolyogva köszöntött. Ők annak négy falunak a polgármesterei voltak, akik abban az évben adták a programokat a fesztiválnak. Olyan 20 percet beszélgethettünk, majd közfelkiáltással megválasztottak a Völgy sajtófőnökének.

SZERINTED MIÉRT NŐHETTE KI MAGÁT AZ 1989-BEN INDÍTOTT KAPOLCSI
KULTURÁLIS NAPOK TÖBB SZÁZEZER EMBERT ÉRDEKLŐ FESZTIVÁLLÁ?

A Völgy nem csak egy fesztivál, hanem jóval több annál. Akik kitalálták, akik megcsinálták tudtak valami olyan pluszt adni, ami mindenkinek vonzóvá tette, aki egyszer odatévedt. Már a helyszínválasztás sem lehetett véletlen, a Völgy falvai egészen különleges atmoszférát adnak. A programok is nagyon jó érzékkel vannak összeállítva, de az a környezet, a falvak girbe-gurba utcáival, a jellegzetes kövekkel, amiket az építkezéshez használnak a helyiek, a természet és annak közelségének nyáresti zsibongásával szinte feldolgozhatatlan élményt ad. Befogadni sem lehet egyből, viszont lassan csepegtetve hónapokra feltölti az embert.

AHHOZ, HOGY SOKAN ELMENJENEK EGY RENDEZVÉNYRE, HÍRVERÉS IS KELL.

Sajtófőnökként igyekeztem a csekély lehetőségeket megfogni. Úgy voltunk vele, hogy aki újságíró és tiszteletét teszi nálunk, annak nem kellett előzetesen regisztrálnia. Nem nagyon volt olyan, akik csak az ingyenjegyért jöttek volna le, pedig évente legalább 100-120 újságíró fordult meg a Völgyben. Az is sokat segített, hogy nem a médiának
kellett keresnie a fesztivált, hanem a fesztivál kereste a médiát. Nem volt ritka a felvezető sajtótájékoztatóinkon a 150 fős újságíró sereg sem, és ennek nagyon kevés hányada volt az ingyenjegy.hu-tól. Az újságírók imádták és hírét vitték a Völgynek.

MENNYI PÉNZT KAPTATOK REKLÁMOZÁSRA?

Úgy tudtunk hírverést adni a Völgynek, hogy nulla forint plusz áfa volt a teljes reklámbüdzsénk. Olyan erős branddé vált Kapolcs, hogy nem igazán kellettek óriásplakátok, rádió- vagy tévéreklámok, hogy híre menjen a fesztiválnak.

ENNEK IS KÖSZÖNHETŐ, HOGY NÉHÁNY ÉVRE RÁ MEGAFESZTIVÁLLÁ VÁLT A VÖLGY?

Ennek is. 1989-ben elindult egy kis létszámú, bájos, nagyon kellemes fesztivál, és szép, ahogy telt-múlt az idő, azok az emberek, akik ott voltak mindig hoztak magukkal még egyet. Erre jött rá még a hírverés, így nőtte ki magát. Ez valahol elkerülhetetlen volt, mert annyira jó volt a hangulat, és annyira jó híre volt. Negatív cikk sokáig egyáltalán nem is jelent meg, mindenki imádta.

NEM CSAK SAJTÓFŐNÖK VOLTÁL, HANEM A VÖLGYFUTÁRNAK IS TE VOLTÁL A
FŐSZERKESZTŐJE.

Hősidők voltak azok. Egyszerre voltam sajtófőnöke a fesztiválnak, de újságíróként is dolgoztam, csináltuk a Völgyfutárt. Ültem a „sajtóirodán”, ami egy íróasztal volt, írtam a cikket, de amikor megjelent egy újságíró, egy fotós vagy egy stáb, vagy mind egyszerre, akkor a mondatot is félbe kellett hagyni, hogy foglalkozzam velük, odaadjam a belépőt meg a programfüzetet. Volt olyan, hogy szótagonként meg kellett állnom. Ma már nem is értem, hogy miként bírtuk ezt tíz teljes napig, nagyrészt alvás nélkül.

IGAZÁN AKKOR LEHETETT NAGY SZEREPE, MIKOR MÉG NEM VOLT NET,
OKOSTELEFON ÉS A FESZTIVÁL CSAK A VÖLGYFUTÁRON KERESZTÜL TARTOTTA A
KAPCSOLATOT A LÁTOGATÓKKAL.

Igen, lenyomata volt az akkori fesztiválnak, akár beharangozók voltak, akár visszatekintések, akár hangulatjelentések. Mikor itt voltak 200 ezren, akkor nyilván nem élhetett át mindenki mindent, hiszen hatalmas volt a választék és mi próbáltuk ezt a választékot minél inkább mindenkinek megmutatni.

HOGYAN KÉSZÜLT EGY LAPSZÁM?

Példaértékű hangulatban. Rengeteget dolgoztattuk az embereket, különben nem készült volna el. Meg volt adva egy adott karakterszám, és egy lapba nagyjából 45-50 cikket meg kellett írni. Egy 10 napos fesztivál alatt 3 lapszámot adtunk ki, általában két és fél napunk volt egy számra. Még mielőtt megérkeztünk volna ide Kapolcsra, a lapoknak a 60-70 százalékát már előre kitaláltam. Utána, amikor megjöttek az újságírók meg a fotósok, összehívtam egy értekezletet, ott előadtam a terveket és vártam a további ötleteket. Megírták a cikkeket, behozták, elolvastam és adtam címeket. Utána elkezdtük a tördelővel föltenni az oldalakra a cikkeket. Körvonalaiban megterveztem, hogy hány melyik írás hasáb legyen, mekkora fotóval. Elképesztő készenléti állapotot kívánt egyébként ez mindenkitől, egy újságíró általában számonként 3-4 cikket is megírt, ami napilapos tempónak is derék.

AZ ELEJÉN MENNYIRE VOLT MÁS A NYOMDATECHNIKA, MINT MANAPSÁG?

Levilágították az oldalakat és úgy hozták nyomdakész állapotba, hogy különleges nyomdapapírokon vittük be a nyomdába. A nyomdász nénik a kapolcsi nyomdában várták az újságot, hogy elindulhasson a gép. Igen ám, csakhogy megcsúsztunk mindig, mert hiába írtuk ki a lapzártát, hogy ekkor és ekkor van, hát úgy csúsztunk mint a jég és volt, hogy bizony hajnali 4-5 körül tudtuk csak leadni. Addig 3-4 aranyos helyi nyomdász néni ott várt ölbe tett kézzel, hogy legyen kész az újság, mert másnapra mindenképpen kész kellett lennie.

EZ A TECHNIKA KÖZELEBB ÁLL A GUTENBERGI HAGYOMÁNYOKHOZ.

Sokkal inkább, igen. Az új érában már Veszprémbe küldtük át számítógépen. Volt amikor cédén küldtük és volt, mikor csak egy megnyomtunk egy gombot és ott volt Veszprémben, a Napló nyomdája kinyomta és hozták. Egészen átalakult ez a rész, de a hőskornak megvolt a maga szépsége, csak átélni volt néha nagyon kellemetlen.

KIK ÍRTÁK AZ ÚJSÁGOT?

Még mielőtt átvettem a lapot, Karácsony Ágnes szerkesztette a lapot. Az én korszakomban Muray Gábor meghatározó volt. Nagy sztárigazolás volt a Karafiáth Orsi, korunk ünnepelt írónője, és a húga, Karafiáth Metta. Állandó szerzőnk volt Galkó Balázs, akinek a harmadik oldalon megvolt a maga jegyzete. És nem szabad elfeledkeznem
Kovács Szilviről, aki a jobb kezem, nem újságíró, nem írt cikkeket, de nagyon sokat segített. Igazi kincs. Mellettük még igyekeztem hívni, ha nem is kezdőket, de nem hivatásos újságírókat, akik később azzá váltak. És persze a tördelő stábról, Szikszai Juliról és párjáról, Modla Gáborról sem szabad megfeledkeznem.

MILYEN EMLÉKEZETES PILLANATOK MARADTAK MEG A VÖLGYFUTÁRRÓL?

Márta Pista kitalálta, hogy akasszuk a hóhért, és ő csinál egy interjút Bóta Gáborral, a neves újságíróval. Leültek, bekapcsolta a magnót és beszélgettek vagy fél órán keresztül. Boldogan hozta a felvételt, hogy megvan. Odaadta a kolléganőnek, hogy gépelje le. 26 ezer karakter lett, ami három újságoldal kép nélkül. Én meg vakartam a fejem, mert maximum 4 ezer karakter fért még el az újságba. Az anyag átkerült Galkóhoz, aki húzott belőle 12 ezer karaktert. Maradt 14, ami még így is rengeteg, ráadásul maradt 20 perc a lapzártáig. Nekiestem macsétával, levittem a kívánt méretre és betettem a lapba. Márta Pista észre sem vette, hogy húztunk belőle. „Jó lett!” - mondta.

A másik pedig, amikor a legendás Jiří Menzel volt a Völgy vendége. Lapzárta környékén jártunk, de nem volt még címlapfotó. Mindenképpen róla akartunk egy felvételt, de aznap nem született igazán erre alkalmas fotó. Egyszer csak kipattant az ötlet: felhívtam fotósunkat, Váraljai Szandrát, hogy vigye ki Menzelt Kapolcs helységtáblájához és
fotózza le. A képre már csak rá kellett írni, hogy „Az én kis falum”. Nagy sikere volt.

SZERINTED MI LESZ A VÖLGY JÖVŐJE?

Vegyes érzéseim vannak. 2007-ig volt egy egészen elképesztő felemelkedés, mármint a közönség létszámát illetően, s addig a hangulat is leírhatatlan, minden pillanatában felemelő volt. Aztán amikor jött a krach, akkor jobbára csak a küszködés ment, most pedig, ahogy anyagilag legalábbis egyenesedik ki a történet, úgy veszik el az a fajta lélek és varázslat, ami a korábbi időszakot jellemezte. Aki régóta jár ide, ezt furcsán éli meg, vagy csupán a mostani varázslat már nem bűvöli el annyira. Én is tudom, hogy megújulásra feltétlenül szükség van, ám az arányokat nem így alakítanám. És stábon belül bizonyos emberi érzéseket, viszonyokat talán másképp kellene kezelni.